A II. Rákóczi Ferenc emlékév nyitórendezvényeként szerda délután a nagyságos fejedelem 343. születésnapján nagyszabású megemlékezést tartottak a Megyeháza dísztermében. Ünnepi beszédet Hörcsik Richárd, Abaúj-Zemplén országgyűlési képviselője, az Európai ügyek bizottságának elnöke mondott.
A Díszterem teljesen megtelt érdeklődőkkel, a megyei közgyűlés tagjai mellett polgármesterek, állami és civil szervezetek képviselőivel. Ringer István tárogató művész által előadott kuruc nótákkal kezdődött az ünnepség. Dr. Kovács János, megyei főjegyző felvezetőjében szólt a megyei önkormányzat Rákóczi kultuszt ápoló, erősítő tevékenységéről.
Török Dezső, a megyei közgyűlés elnöke megnyitó beszédében felidézte II. Rákóczi Ferenc születésének körülményeit, családi és történelmi jelentőségét. Szólt a fiatal korának meghatározó élményeiről. A zászlajára írt Cum Deo Pro Patria et Libertate (Istennel a hazáért és a szabadságért) eszmeiségről, amely meghatározta egész életét. Megerősítette, hogy a megyei önkormányzat büszke II. Rákóczi Ferencre és tesz a hagyományok ápolása érdekében. „II. Rákóczi Ferenc nem csak földink, hanem igazodási pontunk is” – zárta beszédét a közgyűlés elnöke.
Tóth Tamás szavalatát követően Hörcsik Richárd mondott ünnepi beszédet. Örömmel nyugtázta a II. Rákóczi Ferenc születésének tiszteletére szervezett nyitórendezvényt. Mint fogalmazott, ha van megye, ahol ezt meg kell tenni, az Borsod-Abaúj-Zemplén. A beszédét az emlékezés, tisztelgés, tenni akarás hármas témakörére építette fel. A Rákóczi család messiás szerű fiú utódvárásától az emigrációig bemutatta élete fő állomásait. Kiemelte, hogy II. Rákóczi Ferenc életútja, példája biztos fogódzó, iránytű ma is. Szilárd belső értékrendje , a tenni akarás vágya elismerésre méltó.
Ma is példakép. Esetében elmondható, hogy az utókor nem feledkezett meg róla. A tenni akarás vágya győzedelmeskedett a kishitűség felett, mikor 1906-ban sikerült elérni, hogy hanvait haza hozhatták és Kassán eltemették bujdosótársaival. II. Rákóczi Ferenc a mának is példát mutatott, amikor a magyar szabadság és függetlenség mellett harcolt, szorgalmazta a nemzeti összefogást, összetartozást. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szellemi örökség mellett ápolni kell a személyéhez kötődő épített örökséget is, amivel kapcsolatban felsorolta az elért eredményeket.
Gyulai Éva történész-muzeológus Rákóczi vármegyéiről tartott előadást. Kitért rá, hogy az újratemetéskor Zemplén, Abaúj-Torna, Szepes, Borsod, Sáros, Ung viselte ezt a címet és a vele járó elismerést, hogy lovas bandériummal képviseltethették magukat az eseményen. Ezt követően szólt a nemesi bandériumokról, a vármegyék Rákóczi idején végzett tevékenységéről, a Rákóczi család eredetéről, néhány helyi kötődési pontról, amelyek közül természetesen nem maradhatott ki az ónodi és sárospataki országgyűlés.
Rákóczi nyomában címmel a 8kor Színház adott elő ünnepi műsort, közreműködtek a Bodrog Néptáncegyüttes tagjai.
A 8kor színház kulturális összeállítása most is nagy sikert aratott
A program befejezéseként dr. Kovács János mondott zárszót. Emlékeztetett rá, hogy a valóság sokkal bonyolultabb, összetettebb, mint a bennünk élő kép. Például kevesen tudják, hogy Habsburg nyomásra 1715-ben törvénybe iktatták, hogy hazaáruló, amit csak 1906-ban töröltek. Kevesen ismerik a szépíró Rákóczit vagy a francia száműzetést. A magyar történelemben kevés olyan személyiség van, akire ennyire tisztán tekintenek az emberek. „Isten az igaz ügyet nem hagyja el!”- zárta beszédét II. Rákóczi Ferenc jelmondatával.
