Nagy Retró Kutatás – vissza nekünk a Bambit!

Tombol a retróláz és az emberek akár hajlandóak többet is fizetni egy múltidéző termékért vagy szolgáltatásért – derült ki a Tó-retró blog kutatásából. A legnépszerűbb irányzat a szocialista retró, ráadásul azok szemében is, akik meg sem születtek még az előző rendszerben.
Több, mint 2400-an töltötték ki a Tó-retró blog Nagy Retró Kutatását. A válaszadók között hölgyek és férfiak egyaránt szerepeltek, 85 százalékuk városban (vagy Budapesten él) és két harmaduk szerzett felsőfokú képesítést. A kitöltők között komoly egyetértés alakult ki abban a kérdésben, hogy vajon népszerűek-e napjainkban a retró irányzatok, hiszen csak minden 8. megkérdezett gondolta úgy, hogy volt valaha is markánsabb időszaka a múltba tekintésnek. Ebben a tekintetben a hölgyek és urak véleménye szinte tökéletesen megegyezett, ahogyan az életkor és a lakhely sem befolyásolta érdemben a végeredményt. Ráadásul a válaszadók valószínűleg saját tapasztalataik alapján vélekedtek így, hiszen ezek az irányzatok őket is vásárlásra ösztönözték.
Érdekes, hogy a 24 év alatti válaszadók egy hajszálnyival gyakrabban vásárolnak retró stílusú termékeket vagy szolgáltatásokat, mint az ennél idősebbek. Összességében azonban elmondható, hogy a kitöltők közel 90 százaléka vásárolt egy éven belül valamilyen 25 évnél régebbi tárgyat vagy olyan terméket, mely a boltokban most is kapható, de megjelenésében a retró irányzatot képviseli (ráadásul két harmaduk több ízben is). Bár csak minimális eltéréssel (alig 1 százalék), de a férfiakat jobban megérintette a „retrómánia” hiszen ők nagyobb számban költöttek ilyen tárgyakra és termékekre pénzt az elmúlt 12 hónapban.
A következő kérdésben arra kerestük a választ, hogy az egyes terméktípusok esetében mennyiben befolyásolja a vásárlás előtti döntést egy jól sikerült múltidéző megjelenés. A válaszok alapján lecsengeni látszik a retró kinézetű kisautók divathulláma, ugyanis a válaszadók két harmadát (nemtől függetlenül) egyáltalán nem befolyásolja a múltidéző megjelenés autóvásárláskor. Itt azonban meg kell említeni, hogy a 24 év alattiak 20 százaléka esetében viszont ez a döntő szempont és alig több, mint egyharmadukat hagyja hidegen a patina. Ugyanígy nem tűnik érdemesnek a ruházati- és műszaki cikkek esetében sem visszakanyarodni a múlthoz, bár itt az elutasítás közel sem olyan mértékű, mint az auók esetében. A döntéseket komolyan befolyásoló tényezőként a szállások, a vendéglátóhelyek és programok esetében érdemes a retróval számolni, de az élelmiszerek esetében is sokat nyomhat a latban egy ilyen megjelenés. Ami azonban egyértelműen a retróról szól napjainkban, az a zene, hiszen a válaszadók kétharmada kizárólag ezt keresi vagy komoly előnynek tartja az ilyen stílusokat. Ráadásul ezt az arányt sem életkori, nemi vagy lakóhely szerinti sajátosságok nem befolyásolják.
Ha tovább boncolgatjuk, hogy milyen is legyen egy retró termék vagy szolgáltatás, akkor azt kell mondanunk, hogy az előző rendszer stílusát idézze meg. A válaszadók túlnyomó része (és a hölgyek különösen) az olyan tárgyakat vendéglátó- és szálláshelyeket kedvelik, melyek a lehető legjobban megidézik egy kor hangulatát, és csak egy ötödük nyilatkozott úgy, hogy csak az eredeti ereklyék tekinthetőek retrónak. Ha pedig irányzatot kell megjelölni, akkor egyértelmű a szocialista időszak stílusának a fölénye. Valószínűleg a gyermek-, fiatalkori emlékeknek köszönhető, hogy a 2400 kitöltő két harmada az előző rendszer stílusát kedveli a legjobban, míg az amerikai- vagy éppen olasz retró jóval kevésbé népszerű. Ami azonban nagyon meglepő, hogy az arányok szinte ugyanezek voltak a 24 év alatti válaszadók esetében is, noha ők már jóval a rendszerváltás után születtek!
Szintén érdekes megvizsgálni, hogy a múltat megidéző szolgáltatások vagy termékek esetében mennyivel vagyunk hajlandóak többet fizetni. A válaszadók egy negyede úgy vélekedett, hogy ruházati cikk vagy élelmiszer esetében teljesen elfogadható a 10-20 százalékos felár egy hasonló termékhez képest, míg a szolgáltatásoknál minden harmadik kitöltő így látta. Ennél is többen, közel 40 százaléknyian adnák meg ezt a felárat egy retró stílusú használati tárgyért, sőt 6 százalék szerint ez bármilyen ráfordítást megér. Ebben a kérdésben a fiatalság némileg másképpen vélekedik, hiszen közülük minden harmadik adna meg akármennyit egy retró tárgyért, viszont az élelmiszerek esetében két harmaduk egyáltalán nem fogékony a régi idők szellemére.
Végezetül azt is érdemes megtekinteni, hogy miket hiányolunk a leginkább az előző rendszer idejéből. Ha a Balaton világát szemléljük, akkor egyértelmű, hogy a kertmozik és az olcsó étkezési lehetőségek (automaták, önkiszolgáló éttermek, gasztrofól) után vágyódunk (64-68 százalék több is jelölhető volt), de minden harmadik válaszadó felélesztené az olcsó SZOT üdülések rendszerét is. Abban viszont nagy volt az egyetértés, hogy a kölcsönzők és a korabeli strandcikkek felett végérvényesen eljárt az idő. Ezt az állítást támasztja alá az is, hogy a hiányolt márkák rangsorában a korábbi gumimatrac nagyágyú, a Palma az első tízbe sem fért be. Nagyon hiányoljuk viszont a Bambit, hiszen az említett rangsort toronymagasan a régi szörp nyerte. Utána szinte holtversenyben említették a válaszadók a Trappert, a Traubit és a Trabantot, míg mögöttük a Márka, valamint két szórakoztató elektronikai gyár a Videoton és az Orion futott be. További információk a kutatásról: https://toretro.blog.hu/2019/01/11/toretro_blog_hu_kutatas