A Visegrádi-hegység egyik legkiemelkedőbb pontján, az 593 méteres Urakasztalán igen mutatós falfestmények találhatók.
Sajnálatos módon az 593 méteres Urakasztala nevű hegyen is szovjet-magyar légvédelmi bázis létesült az 1970-es évek végén. Ugyanilyen, a környezetet és a 
természetes állapotot alaposan megbolygató betonkolosszusok létesültek, a Lajos-forrás feletti Lom-hegyen, a Pilis-tetőn és a Biatorbágy felett magasodó Iharos hegyen is. Ezek a bázisok nagyon hasonlítottak egymásra, hatalmas betonbunkereik olyan tágasra készültek, hogy két teherautó is elférjen egymás mellett bennük. Ezekben a hidegháború utolsó éveiben az volt az elgondolás, hogy mindig üzemkész állapotban lévő teherautókra szerelt légvédelmi rakéták azonnal bevethetők legyenek a kívánt irányban. Szerencsére ezekre nem került sor, sőt a haditechnika messze túllépte ezt a szintet, így a hajdani bázisok épületei romokban hevernek, de teljesen elbontani ezeket és az eredeti állapotokat visszaállítani igen költséges lenne. Így marad ez a felemás helyzet. Az Urakasztala nagy névadó sziklatömbje is áldozatul esett az építkezésnek. Szemben egy kis fenyves is van, amelyet valószínűleg azért telepítettek ide, hogy az orosz tájra emlékeztesse az itt szolgáló szovjet katonákat
Van azért némi pozitív hozadéka is a helyzetnek, szép falfestmények is születnek itt a használaton kívülivé vált falakon.
Kertész Z István/kép: Székely Ildikó
