„A jó nem magától értetődő.
A valódi jót értékelni kell, becsülni, és ha lehet, akkor viszonozni, amíg még lehet.
Tanulnunk kell jól szeretni. Nagyon nehéz úgy szeretni, hogy nem kérünk cserébe semmit. Az lenne az ideális, ha sikerülne állandóan olyan állapotban lenni, hogy tele vagyunk szeretettel, jól érezzük magunkat a bőrünkben, és ezt tovább is tudjuk adni. Később ezt valahonnan biztos, hogy visszakapjuk. Olyan csodák történnek az ember életében, amire egyáltalán nem számít. Lehet, hogy nem attól kapod vissza, akinek adod, de valakitől vissza fogod kapni, éppen akkor, amikor a leginkább szükséged lesz rá.
Befelé kell figyelnünk, és egy tudatos kapcsolatot teremteni a mindenhatóval.
Annak megfelelően leszünk képesek megnövelni a bennünk lévő fényerőt, ahogyan élünk. A gondolkodásunkon, az érzésvilágunkon múlik, hogy mennyire tudjuk a bennünk lévő jóságot, a feltétel nélküli szeretetet kiterjeszteni. Minden energia visszahat a kibocsátójára.
Minden ember egy fénysugár, csak néha akadályozódik a sugárzása. Például az történik, hogy elkezdünk viselkedni. A környezet olyan, hogy ha nem vagy elég kemény, vagy elég vagány, akkor nem fogadnak el a társaid, és ezért elkezdesz vagány lenni, keménykedni, és úgy viselkedni ahogy mások elvárják. Ebben a pillanatban a valódi én, a gyönyörű és sugárzó szeretetteli lény, aki valójában vagy, elkezd bezáródni, mert ez az álca elfoglalja a helyét. Megeshet, hogy később ez az álca annyira ránk telepszik, hogy a valódi én már nem kap teret.”
https://youtu.be/6V95cUD8Reo
https://sztarportre.hu/
