Kamila Shamsie regényének aktuális témát választott: A fiúk hazatérnek két muszlim gyökerekkel rendelkező brit családról szól, akik eltérő nézeteket vallanak a család intézményéről, valamint a vallásgyakorlásról. Közös bennük a beilleszkedéssel kapcsolatos nehézségek, hiszen az emberek előítéletesek velük szemben a terrorizmusfenyegetettségre való tekintettel. A regény öt részre tagolható, amelyek mindegyike a szereplők egyikére fókuszál. A történet lassan indul, főleg az elején, de az első pár tíz oldal után beindul a cselekmény, és egyre olvasmányosabbá válik a mű.
Az egyik szál Ismáé, akinek vállára rövid idő alatt a felelősség nehéz súlya nehezedett amiatt, hogy anyja és nagyanyja egy év leforgása alatt eltávoztak, és ikertestvérei nevelése rá hárult. Mindent ők jelentettek neki, még ha ez saját álmai és ambíciói feláldozásával is járt. Azzal is szembe kellett néznie, hogy a hatóságok megfigyelés alatt tartották őket hírhedt dzsihádista apjuk miatt. Azonban Aneeka és Parvaiz nagykorúvá válásával végre eljött az ő ideje is, és törődhet magával, életével, sorsával: Massachusettsbe utazik, hogy karriert építhessen.
Ám ez koránt sem jelent teljes önzőséget részéről, mert testvéri törődése töretlen. Aneeka húga okos, gyönyörű és makacs nővé érett, aki kitartóan folytatja jogi tanulmányait; később összeszűri a levet a pakisztáni származású Eamonnal, aki Kamarat Lone (aki szintén egy nézőpontot képvisel) brit államtitkár fia – akinek súlyos dilemmát okoz a család és annak szentsége, sérthetetlensége. Parvaiz, kikerülve testvére figyelme alól, elhagyja londoni otthonukat, hogy dzsihádistaként továbbvigye apja örökségét. Isma, még ha ezzel törést is okoz családján belül, eltökéli, hogy megakadályozza öccsét abban, hogy apjuk nyomdokaiba lépjen. Vajon sikerrel jár?
A görög drámai hagyományokat is megidéző, illetve azt modern keretekbe helyezve felélesztő A fiúk hazatérnekben mindenkor aktuális témák jelennek meg, amelyek közül nem egynek súlya is van – úgymint a család és a családi örökség, a vallás, a hűség, az erkölcs, az előítéletesség vagy az asszimiláció. Központi kérdés a kötelék – melyik az erősebb: a családé vagy a szerelemé? Lehetséges-e felülemelkedni a családi hagyományokon, örökségen és kötelességeken, hogy továbbléphessünk és a saját életünket éljük? S amennyiben igen, meg tudjuk-e tenni tiszta lelkiismerettel? Érdemes mindezeken elgondolkodni.
