Február elsején ünnepli fennállásának 65. évfordulóját Kazincbarcika, ennek alkalmából a város egész éves programsorozattal kedveskedik lakóinak, mely egy nagyszabású, ingyenes gálaműsorral veszi kezdetét a Don Bosco Sportközpontban.
„A II. Világháború lezárása után megalapuló Borsodi Kooperáció, amelynek története szorosan kapcsolódik Kazincbarcika születéséhez, története 1947-ig nyúlik vissza. A hetven éve alapított vegyipari konszern szomszédságában, 1947-ben a Sajó völgyében található 2 kis településnek, Sajókazincnak és Barcikának az összevonásával jött létre az akkor még nagyközségnek számító Kazincbarcika. Hét évvel később pedig a szomszédos Berente településhez való csatolásával született meg a mai modern település alapja, amely ezzel egyidőben városi rangra is emelkedett.”
Ennek a jeles dátumnak a jubileumára kerül sor február elsején. A Don Bosco Sportközpontban délután ötkor kezdődő városi szülinapi parti minden érdeklődő számára ingyenes. Az eseményen fellép Kökény Attila és Dér Heni, valamint nyolc után nagyszabású élő koncertet ad városunk szülötte, Deníz és csapata.
A február elsejei esemény egyben nyitánya annak az egész éves jublieumi programsorozatnak is, melynek során a város 2019-ben a 65. születésnap apropójából rendezett kulturális programokkal, kiadványokkal és sporteseményekkel készül lakóinak.
Mindezeken túl pedig, ahogy azt már megszokhattuk, a város kreatív csapata az évfordulóra egyedi arculat tervezésével készül, melynek leleplezésére szintén február elsején kerül majd sor, de a Kolorcity Instagram-fiók látogatói és a szemfülesebb Facebook-rajongók már találkozhattak az arculati elemek egy részével, amelyek minden, a város által üzemeltetett médiafelületen helyet kapnak majd.
Kazincbarcika a 65 éves város
Február 1-jén lesz 65 éves városunk. Ennek fényében itt az ideje, hogy megemlékezzünk Kazincbarcika város születéséről és nevének kialakulásáról.
Kazincbarcika neve régebbre nyúlik vissza, mint maga a város. Már 1947-ben megfogalmazódott Sajókazinc és Barcika vezetőiben, hogy a két települést egyesíteni kellene. Ez az ötlet már a II. Világháború előtt is felvetődött. Így a két település – ideiglenesen Sajókazinc néven – 1947. április 1-én egyesült.
Ezután a sajókazinci körjegyzőségen hosszú vita indult el arról, hogy mi is legyen az új település neve. A felvetődő különböző névváltozatok egyike sem nyerte el a grémium tetszését: például Sajóhosszúfalva semmitmondó volt, vagy Egressyfalva, ami a barcikaiaknak nem tetszett, mert Barcika lakói egyébként is idegenkedtek attól, hogy településük régi neve feledésbe merüljön. Ezért úgy határoztak, hogy a két helység nevének az egyesítésével hozzák létre a település új nevét. Természetesen a név hosszúsága miatt Sajókazinc a régi nevét adta a község nevéhez – Kazinc –, míg Alsó- és Felső-Barcika a Barcika nevet. További vita tárgyát képezte, hogy melyik település neve legyen elöl? Először azt gondolták, hogy azé, amelyik település régebbi. Mivel az írásos emlékek mindkettőről a XIII. századból valóak voltak, így ez nem döntött. Végül is a települések nagysága döntött, ugyanis Sajókazinc területe majdnem háromszorosa volt Barcikáénak. Így született meg a név, Kazincbarcika. A község az új nevét 1948-tól használta, majd 1950-től megalakult a régi sajókazinci körjegyzőség helyén a községi tanács is.
Ekkor még az itt lakók nem is gondolták, hogy pár éven belül mekkora változások fognak történni. 1949-ben földmérők jelentek meg Sajókazinc berentei határában, valamint Kazinc és Barcika között is, és az itt lakók ámulva-bámulva figyelték a földmérők válaszait a kérdéseikre. Nem tudták elhinni, hogy a környéken egy új nagy város, és egy hatalmas gyár fog épülni.
1950-ben már a kubikosok és az óriásgépek is megjelentek és elkezdődött a gyár építése, majd 1951-től a városé is. Egész domboldalak tűntek el a gépek nyomában. A falusi emberek számára szokatlan magas házak épültek, nem beszélve a gyár monumentális pilléreiről. Az élet is felpezsdült, egyre több ember érkezett a községbe, a lélekszám nagyon gyorsan emelkedni kezdett. Miután a falusiak már majdnem hozzászoktak, hogy a környezetükben gomba módra nőttek ki az emeletes házak a földből, és a monumentális gyárak az egekig húzódnak, 1954 újabb meglepetést hozott a számukra: a Magyar Közlöny 1954. január 28. számában az 1006/1954 határozat értelmében a Minisztertanács Kazincbarcikát február 1-i dátummal várossá nyilvánította és az új városhoz csatolta Berente területét is.
Ebben az időben az alábbi területek voltak lakottak: Sajókazinc, Barcika, Berente, Ádám-völgy (Sajókazinc), Barkóczy-telep (Sajókazinc és Berente határán), Bányatelep (Berente), Berente gőzmalom (Berente), Herbolyabánya-Régitelep (Sajókazinc), Herbolyabánya-Újtelep (Sajókazinc), Hujadűlő (Berente), Izbonyó-tanya (Sajókazinc), Kakas-tanya (Sajókazinc), Nagymál-kőszénbányatelep (Sajókazinc) és a Vécsetal-tanya (Felső-Barcika). (folyt. köv.)
Kismarton Zsolt
