Újabb jogerős bírói ítélet mondja ki: a pusztán megelőző jellegű, kézzelfogható kényszerítő körülmény és ténylegesen meglévő biztonsági kockázat nélküli bilincselés jogsértő. A Magyar Helsinki Bizottság évtizedek óta dolgozik azon, hogy csak akkor és addig bilincseljen a rendőr, amíg az valóban szükséges.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság minapi jogerős ítélete öt és fél éves közigazgatási jogvitát zárt le. A Magyar Helsinki Bizottság ügyfele jogsértő bilincselése miatt tett panaszt, ám a rendőrség semmi kivetnivalót nem talált a hatvani rendőrök kényszerintézkedésében.
Még 2013 júliusában Hatvan határában a rendőrök kukoricacímert gyűjtő emberekkel szemben jártak el. Közülük a rendőrök két hátrabilincselt férfit bántalmaztak, egyiküknek a bordája is eltörött. Az ügyészség mégis arra jutott, hogy nem lehet vádat emelni a rendőrök ellen. A sértettek ezért ún. pótmagánvádas eljárást indítottak, amelynek során Győző Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje képviselte a vádat. A büntetőbíróság bizonyítottnak találta a bántalmazásokat. 2016-ban az egyik rendőrt egy év és hat hónap letöltendő szabadságvesztésre és közügyektől eltiltásra, két bántalmazó társát pedig felfüggesztett szabadságvesztésre és lefokozásra ítélték. Aztán tavaly az egyik sértett polgárnak kártérítést is megítélt a bíróság, egyelőre nem jogerősen.
A megbilincselt férfiak azonnal panaszt is tettek a rendőri intézkedéssel szemben. Egyiküket ugyan nem bántalmazták a rendőrök, de azonnal megbilincselték, és órákon át tartották bilincsben indokolatlanul. Ő ezt panaszolta meg, a rendőrség azonban nem ismerte el hibáját. Az öt és fél évig tartó, háromszor megismételt eljárásra most tett pontot a bíróság.
A per során a rendőrség leginkább a szökés veszélyével érvelt. Mindezt egy olyan rendőrkapitányi jelentésre alapozták, ami egy évvel az eset után – tehát a panaszeljárás közben – készült. Ezt a bíróság jó okkal nem tekintette elfogadható bizonyítéknak, már csak azért sem, mert más, korábbi rendőri jelentések arról szóltak, hogy a sértett együttműködő volt.
A rendőrség arra is hivatkozott, hogy az eljárás alá vont emberek többen voltak, mint a kiérkező rendőrök. Csakhogy – érvelt a bíróság – két nőt és egy férfit nem bilincseltek meg, tehát őket nem tartották „veszélyesnek”, vagyis az öt rendőr uralni tudta a helyzetet. Az is szóba került, hogy a kukoricásban könnyű elszökni. Erre a bíróság azt mondta, hogy a környezeti körülmények önmagukban nem indokolják a bilincselést, csak akkor, ha társul hozzájuk valamilyen konkrét, az intézkedés alá vont személyében rejlő körülmény.
A Magyar Helsinki Bizottság keresetében a Kúria egyik eseti, de elvi élű döntésére hivatkozott, miszerint konkrét körülménynek kell alátámasztania a bilincselés törvényben meghatározott okát, és távoli, csak elképzelhető lehetőség nem indokolhatja. A pusztán megelőző jelleggel, kézzelfogható kényszerítő körülmény, ténylegesen meglévő biztonsági kockázat nélküli bilincselés jogsértő. A korábbi ítéletet hivatkozási alapnak tekintette a közigazgatási bíróság is, és ebből levezette: hogyha nincsen a bilincselésre okot adó konkrét körülmény, márpedig a rendőrség nem tudott ilyet bizonyítani, akkor jogszerűtlen a bilincselés.
A Magyar Helsinki Bizottság évtizedek óta dolgozik azon, hogy a rendőrök a bilincselést csak szükséges esetben és arányosan alkalmazzák. Ebben fontos szerepet kaphat, hogy a kényszerintézkedés megítélésnek egységes hazai bírósági gyakorlata alakuljon ki. Ez még nincs így. Ezért is lehet nagy jelentősége annak a strasbourgi bíróság előtt lévő ügynek, amelyben a TEK által órákon át „preventíven” hátrabilincselt panaszosokat a Magyar Helsinki Bizottság képviseli.
https://www.helsinki.hu/tenyleges-biztonsagi-kockazat-nelkul-nem-lehet-bilincselni/
