KARÁCSONY BERLINBEN 2018.
Írta: KISS LÁSZLÓ
L:Royalmagazin.hu
UTAZÁSrovatban
Az elmúlt esztendőben (2017) amikor Tiranaba készültem, azt kérdezték tőlem: Miért pont Albánia? A válaszom adott volt: Ez volt Európa egyetlen országa, ahol korábban még nem jártam!
Most viszont bennem merült fel a kérdés: Miért éppen Berlin? Erre a kérdésre több magyarázatot is találtam magamban:
– A korábbi években több alkalommal jártam a német fővárosban.
1969 – ben még az NDK fővárosával ismerkedtem.
1990 -ben ( junius hó 25 – én ) a skandináv országokba szervezett KTE tanulmány út alkalmával léphettem át Berlin keleti oldaláról a nyugati városrészbe.
Kíváncsi voltam arra, hogy most (2018-ban) hogy néz ki a Checkpoint Charlie.
A 3.300 m. hosszú Friedrich strassen végig sétálva, már messziről feltűnt a híres átkelő pontra figyelmeztető tábla.
A tábla egyik oldalán egy szovjet katona, míg a másik oldalán egy amerikai katona fotója látható. El sem lehet téveszteni!
Most útlevél nélkül sétálhattam át.
Előző látogatásaim során még az Ostbahnhofra érkeztem.
Nagyon érdekelt, hogy hová fejlődött az új pályaudvar, amit 2006 -ban adtak át.
Erősebben kezdett dobogni a szívem, amikor megláttam ezt a korszerű pályaudvart, az öt szintes felvételi épületével, négy hatalmas tornyával, tizenhat vágányával, amelyen naponta 1.100 szerelvény közlekedik, s 300.000 utast szolgálnak ki.
Az utasok kényelmét szolgálja ki az 54 mozgó lépcső és a 43 lift.
Látva, átélve mindezeket, felsejlett bennem az a Miskolc-Tiszai Személy pályaudvar, ahol nyolc vágányon szerveztem, irányítottam a forgalmat fiatal főtisztként, helyszíni állítású váltókkal, váltóőrökkel beállítva a kijelölt vágányutat.
A felvételi épület valamennyi szintjén minden megtalálható, amire egy utasnak szüksége lehet.
– Ezért is döntöttem úgy, élve a legújabb lehetőséggel, hogy most kivételesen vonaton utazom el Berlinbe, a Budapest – Berlin közvetlen hálókocsival.
A lehető legjobb és legkényelmesebb megoldás. Budapesten vacsorázni, majd Berlinben reggelizni.
Így kipihenten lehet megérkezni, s kezdeni a város látogatását.
Hová is vezethetne az első utam, ha nem a Brandenburgi kapuhoz?
Tetején az öt méter magas bronz szobor a győzelem szárnyas istennőjét ábrázolja, ahogy négylovas szekéren behajt a városba. Ezt a kaput 1989 december 22-én nyitották meg újra. Én most gyalogosan mentem át alatta.
A járó-kelőket itt is hatalmas feldíszített fenyőfa fogadta.
A délelőtti órákban főleg turisták ( kínaiak ) látogatták és fotózták a Brandenburger Tort.
Izgalmas látványnak ígérkezett számomra a Reichstag amit 1933-ban már felgyújtottak egyszer, majd a II. világháborúban lebombáztak, szétlőttek.
Újra felépítették, sőt a tetejére üveg kupolát építettek, ahová közönséges halandók is felmehetnek, hogy körbejárva a kupolát gyönyörködjenek a körülötte lévő panorámában.
Még az is megengedett, hogy letekintsenek az ülésező Bundestag munkájára. Ehhez csupán előre be kell jelentkezni, regisztrálni kell.
Mivel karácsonykor nem üléseznek, így nem lehettem részese ennek a nem mindennapi kalandnak.
Mivel szomorú emlékeim fűződnek a híres berlini sugárúthoz, kíváncsi voltam, hogy 1969 óta mi változott.
Abban az időben ugyanis a meglehetősen kihalt sugárúton csak néhány Trabant pöfögött, s a járdákon a II. világháborúból rokkantan hazatért nyomorék emberek lődörögtek, akikkel nehéz volt szót váltani, mert azt figyelték, hogy nem látja e valaki, hogy idegen emberekkel társalognak.
Ilyen érzésekkel az emlékeimben indultam el a nagy sétára az Unter der Lindenen.
December lévén a híres hársfák már rég lehullatták lombjukat, csupán a száraz ágak üdvözölték a sétához kedvet kapott turistákat.
Én is elindultam a főváros szellemi és kulturális életének a központjába, hogy újra felfedezzem magamnak e híres negyedet.
Az első örömöm az volt, amikor egy hatalmas épület tetején felfedeztem a magyar lobogót. Ez volt a Magyar Nagykövetség épülete.
Több más országnak is itt van a követsége.
– Egy újabb szempont, ami szintén arra ösztökélt, hogy Berlint válasszam karácsonyi úti célként. Itt ugyanis még decemberben, karácsonykor is lehet sétahajózni a SPREE folyón, ahol korábban még nem jártam.
Időben még Miskolcról megrendeltem a beszálló kártyát interneten december 25-én 12.30 órára. Itt ugyanis csak januárban és februárban szüneteltetik a sétahajózást, amit egyébként több cég is végez.
Rendkívül nagy a hajó forgalom a folyón.
Másfél óránként indítják a hajókat, amelyek fedélzetéről nagyszerű látványosság tárul az utasok elé.
Én a LUNA motoroshoz szegődtem.
A hajó alsó, meleg termében ehettek, ihattak az utasok.
Én megkértem a kapitányt, hogy felmehessek a felső fedélzetre, ahonnan zavartalanul készíthettem a felvételeket.
A hideg szél miatt rajtam kívül senki nem kívánkozott a szabad levegőre.
Megérkeztünk a MÚZEUM SZIGET- hez.
Ez a terület 1999 óta a VILÁGÖRÖKSÉG része.
Itt foglalnak helyet: Bode, Pergamon, Neues, Régi Nemzeti Galéria, Altes múzeum. Ezekre kellene legalább egy hetet szánni, ha szeretnénk mindegyiket megnézni.
A sétahajózás után egy régi kedves emlékemet kerestem fel.
A vörös tégla épület – RATHAUS – a városháza azért maradt emlékezetes számomra, mert amikor oda mentem sörözni, egy magyar cigányzenekar prímása azonnal felfedezte bennem a magyart, s az első kérdése az volt, hogy van e magyar cigarettám.
Nem volt szerencséje mivel nem dohányoztam, de a kedves nótáimat csak eljátszották.
Ha már a közelébe kerültem, meglátogattam a hatalmas TV tornyot.
A Fernsehturmot még a kelet németek építették meg 1969 – ben. Magassága 368méter, de a forgó étterme 203 méter magasan van, amely étkezés közben 360 fokos szögben forog, ahonnan tiszta időben akár 40 kilométerre is el lehet látni.
Érdekes összevetni a közvetlen szomszédságában épült kis templom tornyát.
A hajó fedélzetéről volt szerencsém még pillantást vetni a kormányzati negyedre. Kancellária.
Találkozhattam a MERCEDES ősével és a „világhírű” TRABANTAL.
A Checkpoint Charlie – től tíz perces sétával elérkeztem a nagy karácsonyi vásárhoz a város legnagyobb és legszebb terére a Gendarmenmarkt – hoz.
Az egész napos városi sétám során teljes csendet, rendet tapasztaltam. Semmi gyanús körülményt nem észleltem, hiába az előzetes félelem egyesek részéről az esetleges terrorista támadástól.
Minden pontosan, időben, fegyelmezetten történik.
Ezt bizonyította például a karácsonyi vásár megnyitása is, ami 11 órára volt ütemezve. Egyetlen biztonsági őr vigyázta a vaskaput, amit csak a toronyóra ütése hallatán nyitott meg. Elsőként álltam a kapuban belépésre várva, de csak úgy engedett be, hogy ki kellett nyitnom a világjáró kis hátizsákom minden rekeszét, s megvizsgálta, hogy nincs e benne valami robbanó szerkezet.
Valóban gyönyörű és hatalmas a tér, hiszen csodálatos építmények határolják körbe.
Itt van a KONZERTHAUS BERLIN, a német székesegyház, a francia katedrális, s előttük a nagy német költő, filozófus, dráma író, történész Friedrich Shiller szobra.
Nevét hallva talán mindannyiunknak az ÖRÖMÓDA jut először eszünkbe, de legalábbis a zenei változata: Beethoven IX. szimfóniája.
Rövid idézet a szövegből:
Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég,
Tündökölj ránk fényözön,
//:Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid://
Etc, etc., etc…
Stílszerűen egy fúvós quintett adta meg az ünnep, a vásár alap hangulatát a színpadon.
Én is megadtam magamnak az ünnepi alaphangot, finom karácsonyi itallal.
Véget ért egy gazdag programokkal, élményekkel teli karácsony ünnepi napom Berlinben. Búcsúzom a főpályaudvar gyönyörűen feldíszített, csillogó, hatalmas fenyőjétől.
Vár rám az én mozgó szállodám, hogy elringasson Budapestig a mi páratlanul szép fővárosunkba.
Onnan már csak egy tyúklépés az én meleg otthonom.
„ Mindenütt jó, de legjobb otthon!”
