A megkövült égbolt hozza a megszokott és elvárt színvonalat, miközben a cselekmény sűrűbb és jóval lényegre törőbb a megelőző két kötetnél – de hát mit is lehetne várni egy sorozatlezárástól? N. K. Jemisin tehát ismét odatette magát.
A megtört földbeli disztopikus világot – a Rezdületlen nevű kontinenst – földrengések, vulkánkitörlések és egyéb szörnyű dolgok sújtják. Egyedül az orogének képesek ezeket a természeti erőket csitítani. Ennek ellenére nem hősként kezelik őket, hanem pont ellenkezőleg, elnyomás alatt állnak, mivel képességüket az emberek veszélyesnek tartják, amelyet ennél fogva bármi áron kontroll alatt kell tartani. Az első rész (Az ötödik évszak) eseményei óta két év telt el, s mostanra a körülmények annyira elviselhetetlenek, hogy a szereplők mindent megtesznek annak érdekében, hogy véget vessenek az Ötödik évszaknak egyszer, s mindenkorra.
A világ megmentésére tett végső kísérletet három szereplő szemével követhetjük nyomon: Essunéval, Nassunéval és újdonságként Hoáéval. Essun a valaha élt legerősebb orogén, akinek nem más a feladata, mint kinyerni az Obeliszkben rejlő erőt, hogy elkaphassa a Holdat és véget vethessen az Évszakoknak. Ebben segítségére lesz Hoa – aki nem annyira emberi, és idősebb, mint az Évszakok.
A harmadik kötet felfedi a leplet azokról a titkokról, amelyeket Jemisin az előz kötetekben elrejtett – visszamegyünk a kezdetekhez, amikor még megpróbált az emberiség véget vetni az éhezésnek és a viszályoknak.
A leírások terén az ízlés és a mérték el lett találva, azaz például a környezetleírások nem túldíszítettek és túlzottan részletesek. A karakterek személyisége mélyek, cselekedeteik és interakcióik természetesek, s nem mesterkéltek. A főszereplők státuszuknál fogva a rivaldafényben vannak; mellettük (vagy inkább mögöttük) a mellékszereplőket kissé mellőzte az író, ami miatt némi hiányérzetünk támadhat, ha valaki pont közülük a szívünkhöz nőne.
A megtört föld sorozat reflektál mai társadalmunkra olyan általános érvényű témákon át, mint az anya és gyermek kapcsolata, a rasszizmus, az előítéletalkotás, az utálat vagy a szisztematikus elnyomás. Az is bebizonyosodik, hogy az ember manipuláltható és alapvetően esendő lény, valamint áldozatul eshet az ismeretlentől való félelemnek.
Nemcsak A megkövült égbolt, hanem az egész sorozatot erősen ajánlott elolvasni a fantasy- és disztopikus regényeket kedvelőknek. Az ajánló alapján tucatnak tűnhet, de ez csak a látszat. S talán nem kell meggyőzőbbet mondani annál, mint hogy Jemisin egymás után zsinórban nyerte meg mindhárom könyvével a Hugo-díjat.
