Oszvald Marika: „Édesapám azt mondta nekem: Marikám, te egy Isten áldotta tehetség vagy, de nem tehetsz róla. Ezt azért mondta, hogy maradjak mindig szerény, és hálás.
Felvilágosítottak a szüleim, azt mondták: Marika, benned akkora hév van, hogy ha a színpadra kerülsz, és nem leszel sikeres, akkor te egy boldogtalan ember leszel. Én azt mondtam: dehogy leszek boldogtalan, fent fogok állni a színpadon, a fény majd rám szegeződik, gyönyörű ruha lesz rajtam, szól majd a szép zene, ott állok majd a hatodik sorban a kórusban, nekem az is boldogság lesz. Nálam így indult.
Gyermekként a tetszeni vágyás volt bennem, de már egész pici koromban is. Mindenkinek tetszeni akartam, és ezért énekeltem már 4-5 éves koromban. 7 évesen már a Pillangókisasszony nagyáriáját énekeltem, mert azt hallottam otthon.
Apukám 20 opera főszerepet énekelt el, csodálatos hangja volt. Csodálatos ember volt, nagyon jó apa volt, tökéletes volt. Anyukám is tökéletes volt. Apukám azt mondta, hogy anyukám még tehetségesebb volt mint én. Nagyon nagy szeretetben voltak, és a családunk is.
Túlzás amit mondok, de én úgy érzem, hogy minden ember a testvérem. Tehát minden ember lehetne a családtagom, valahogy mindannyian egy tőről fakadunk.”
