Időskorba lépett a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház, amely idén ünnepli fennállásának hatvanéves évfordulóját, ám a kor ebben az esetben sem mérvadó, ugyanis a fiatalos lendület végigkísérte az egészségügyi intézmény történelmét.
Hatvan év emberöltőben mérve is szép kornak számít; amelyben emlékek, számos megmérettetés, feladat, de akár nehézség is felsejlik. Egy intézmény életében sincs ez másként.
A megyei kórház történetének kezdete az 1955-ös év második felére datálódik, ekkor derült ki ugyanis, hogy a Honvéd-, a Vasgyári- és az Erzsébet Kórház nem tudja ellátni a 200 ezer főt meghaladó Miskolc város betegellátási szükségletét, nem beszélve a megye egészének kiemelt betegellátási feladatairól. A rendelkezésre álló 52 kataszteri hold tág teret biztosított a képzelőerőnek, a szükséges kiszolgáló épületek megépítéséhez. Hat tömbépület – a katonaság számára korábban – elkészült már, ezeket kellett gyors ütemben átalakítani, lépésről lépésre az egészségügy feltételeinek megfelelően.
A (H)őstörténet innen indult: 1958. december 15-én 139 egészségügyi dolgozó, közöttük 24 orvos, a megbízott igazgató dr. Kende István vezetésével „megszállta” az átadott és részben átalakított épületek egy részét, ellátva az első években évi 13-14 ezer beteget. Öt alapító osztály fogadta a pácienseket: belgyógyászati, sebészeti, szülészeti-nőgyógyászati osztály, a gyermekgyógyászati ellátást biztosító osztály kis ágyszámmal és a fül-orr-gégészeti osztály. A patológiai és laboratóriumi háttér 1962-től osztállyá szerveződött. A következő 10 évben nagyléptekkel indult el az egészségügyi intézmény a fejlődés útján. Kialakították a koraszülött osztályt és létrehozták – 1961-ben – a traumatológiai és bőrgyógyászati osztályokat. Amit napjainkban „csak idegépületnek neveznek betegeinek”, ott az ideggyógyászati ellátás mellett, előbb részlegként, majd osztályként idegsebészeti egység alakult, amely bizonyítva szükségességét 1965. február 5-én el is végezte az első nagyműtétet. Az 1960-as években 1700 ágyon, évente 25-30 ezer fekvő beteget kezelt az intézmény.
A megyei kórház második évtizedében a fejlesztések, fejlődések mellett megkezdődtek az integrációk. Új sugárterápiás épületben önálló onkoradiológiai és sugárterápiás osztály kezdte meg működését. A szakmai színvonalat jelzi, hogy 1973-ban az urológiai és nephrológiai osztály az országban másodikként, de sikerében elsőként vesetranszplantációkat végzett. Dr. Velkey László korát lényegesen megelőző koncepciózus szemlélettel, máig korszerűnek tekinthető szerkezettel megálmodta a Gyermekegészségügyi Központ épületét, amelyet 1976-ban át is adták a kis betegeknek. Az 1977-ben kezdődött első összevonás – a menedzsmentet is meglepve – 8 telephelyessé alakította át a kórházat, de hála a nem csituló átalakítási járványnak, 1989-ben ismét „egytelephelyessé” redukálódott az intézmény. Átmenetileg tehát az ország legnagyobb kórháza lett a Borsod megyei, és ezt követően mindig dobogós helyen szerepelt.
Növelte a dolgozók megtartásához szükséges komfortfokozatot: orvos-nővérszállót létesített, könyvtárat alakított ki. Az 1970-es évek végén, 2.486 ágyon, évente 46-48 ezer beteget látott el. A 80-as éveket a visszafogott fejlesztések, de konszolidált működés jellemezte. 1988-ban történtek minőségi fejlődések, elsősorban a röntgendiagnosztika területén, forradalmi minőségi ugrást jelentett a CT és a DSA készülék beszerzése, az ultrahang diagnosztika napi gyakorlattá válása.
A tevékenység elismeréseként a Gyermekegészségügyi Központ egy részét a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem II. számú Gyermekgyógyászati Tanszékké minősítette. Az 1990-es években a mennyiségi változások minőségi változásokba csaptak át. Az úgynevezett ágyláb törvény elsősorban a vidéki kórházak ágy- és szakdolgozói létszámát csökkentette, többször egy-egy kórházprofilt veszélyeztetve. A kórház egyébként jobb sorsra volt érdemes: 2 egyetemi tanár, 6 egyetemi docens, 18 kandidátus dolgozott 1991-ben az intézményben. A szakdolgozók 94 százaléka szakképesítéssel rendelkezett. A 367 orvosból 259 rendelkezett egy, vagy több szakvizsgával. Mindezek jó példája, hogy angiológiai, majd érsebészeti osztály alakult. A csípő- és térdízületi protézis műtétek mindennapossá váltak és technikájuk, valamint a felhasznált anyagok minősége fejlődött.
Felismerve a STROKE jelentőségét – és kiképezve az annak kezelésére alkalmas személyzetet – 1992-ben STROKE Ellátási Központtá vált a II. ideg-toxikológiai osztály. Az 1995-ös év újabb technikai ugrást jelentett a radiológiai diagnosztikában. Üzembe helyezték az MRI készüléket, emellett csontvelő-transzplantációs részleget indítottak a GYEK-ben.
Közben a pénzügyi korlátok ellenére, előbb a sebészeti majd a belgyógyászati épület teljes rekonstrukcióját elvégezték. A 2000-es években a kórház fejlődése új impulzusokat kapott, például gyermek sürgősségi osztály létesült. 2001-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetem oktatókórházává vált az intézmény és szerződést kötött a Miskolci Egyetemmel.
A szakmai társadalom értékelte az erőfeszítéseket, így a kórház Gyermekégési Centrummá vált, a traumatológiai osztály pedig megkapta az AO Nemzetközi Kutató Fejlesztési Intézet Referencia Osztályának címét. A szegényes műszerpark ellenére a laporoszkópos műtéti repertoár bővült, köszönhetően a rendkívül rátermett és fejlődésre mindig kész orvosgárdának.
Onkológiai vonatkozásban pozitív fejleményként létrejött a Központi Szűrőcentrum. A Sugárterápiás Centrumban pedig a modern sugárterápia első lépcsőjeként lineáris gyorsító kezdte meg működését. A napi általános betegellátási igény mellett a Gyermekegészségügyi Központban megtörtént a 100. csontvelő-transzplantáció. A 2004-es év utolsó napjaiban az I. belgyógyászati – kardiológiai osztály elvégezte az első haemodinamikai beavatkozást az újonnan átadott Haemodinamikai Központban. 2007-ben újabb nagyteljesítményű lineáris gyorsító és CT szimulátor üzembe helyezésével több éven keresztül az Országos Onkológiai Intézet után Miskolcon történt a legtöbb sugárkezelés, de bővült az onkológiai ellátás minden aspektusa, növekedett az onkológiához fűzhető studyk száma és minősége.
2008-ban az integráció eredményeként: a Vasgyári kórház traumatológiai osztálya az intézményhez került, ezáltal Borsod-Abaúj-Zemplén, illetve Heves megye traumatológiai ellátását is beleértve, regionális, magas szintű munkát, idegsebészeti ellátást tudott a megyei kórház biztosítani.
Az integráció 2009-ben is feladatot adott. 2013-ban megkezdődött a „Csillagpont Kórház” birtokba vétele, a JÁFEK épületének felújítása, 64 szeletes CT készülék, korszerű DSA és egy három Teslas MRI készülék telepítése.
A molekuláris patológiai vizsgálatok és a SPECT CT beszerzés az onkológiai ellátást szolgálta. A kórház története folytatódik, 2014-2018-ig már a jelent mutatja: az úgynevezett „Csillagpont Kórház” pályázat következményeként és a további integráció bevezetéseként, ez az időszak újabb szerkezeti és tevékenységi módosítást eredményezett. A sürgősségi betegellátó osztály 2014-ben a Miskolci Semmelweis Ignác Egészségügyi Központból, más néven a MISEK-ből a megyei kórházba került át. A szakmai harmonizáció igénye miatt, az SBO mellett a sebészet, mellkas-sebészet, urológia, szemészet szintén az intézményhez integrálódott. A felnőtt rehabilitációs tevékenység viszont a megyei kórházban megszűnt. Emellett a Gyermekonkohaematológiai és Csontvelőtranszplantációs Osztály az Európai Csontvelőtranszplantációs Társaság regisztrált tagja lett. A Központi műtőkapacitás 25 általános és 1 szeptikus műtőt jelent. A legjelentősebb változás az onkosebészeti épület létrehozása (közönségesen általános sebészet), amelyet a „második sóhajok hídjával” (műtősfiúk fohásza) összekötöttek a régi sebészeti épületben lévő műtőtraktussal. A döntő változás dátuma: 2017. április 1-je. Mezőkövesd és Szikszó város kórháza mellett Miskolc valamennyi kórházának összevonása megtörtént. Ehhez néhány számadat: 2016-ban az ágyszám 1.542, ellátott fekvőbetegek száma: 68.869 fő, ellátott járó betegek száma: 1.069.761 fő.
Az intézmény főigazgatója 2018. szeptember 17-től dr. Révész János. A kórház „hajója” a 60 év alatt zátonyok, sokszor viharos körülmények között is előrehaladt, néha változó sebességgel. A kórház jelenlegi gazdasági – szerkezeti és építészeti helyzete ígéretes jövőt biztosít. A kórházi „hajó” nem biztos révbe igyekszik – bár van Révésze – hanem távolabbi célokat (kikötőket) is maga elé tűzhet, hiszen a 60 év alatt bebizonyította, hogy alapja szilárd, felépítménye megbízható, vezetése eltökélt. Át tudta venni a megyében működő kórházak feladatainak jelentős részét, kiállta a többlettevékenység okozta megpróbáltatást is.
