A több idősíkkal operáló történetek népszerűek, ami nem csoda, hiszen izgalmas végigkövetni, hogyan találkoznak például a múlt és jelen szálai, illetve előbbi eseményei milyen hatással vannak utóbbiéra. Kimberley Freeman Örökzöld-zuhatag című regényének középpontjában egy szerelmi viszony áll, amely az 1920-as években alakul ki, és hatással lesz a jövőre, avagy jelenre. A kulcshelyszín egy festői hegyi környezetben lévő hotel Ausztráliában.
A múltbeli főhősnő Violet Armstrong elveszti eladói állását Sydney-ben. Az Evergreen Spa Hotelben ajánlanak neki állást, amit beteg édesanyja miatt el is vállal; továbbá ez egy kivételes lehetőségnek is ígérkezik. Amikor bekapcsolódunk a történetbe, Violet az utolsók között van a személyzetben, akik még dolgoznak, mielőtt az a téli időszakra bezárja kapuit vendégei előtt. A még ki nem jelentkezettek között van a jól jövedelmező családi bizniszt megöröklő Sam, valamint húga és az ő vőlegénye. Fordulat akkor érkezik, amikor egy hóvihar mindentől elvágja őket. A zord és mostoha időjárás pedig súlyos titkokat és maradandó következményeket hagy maga után.
A jelen női főszereplője Lauren Beck egy kávézóban vállal munkát, hogy beteg testvérén segíthessen. Sebeket hordoz, mert családi körülmények arra késztették, hogy Tasmániában rejtőzzön el, illetve oda vonuljon vissza. A kávézó tehát az Evergreen Spa Hotal felújítási munkálatainak része. Itt találkozik Tomasszal, a dán építésszel, aki iránt nem marad közömbös. Később az épület felfedezése során romantikus levelekre bukkan a hotel egyik szárnyában, amivel felszínre bukkannak a múltbéli titkok. Ha sikerül a végére járnia a rejtélynek, vajon lesz-e Laurennek elég bátorsága ahhoz, hogy kockázatot vállaljon, ami akár az egész életét is megváltoztathatja?
A karakterkidolgozás nem az Örökzöld-zuhatag erőssége, mert kissé egysíkúak a szereplők: Violetnek vannak – néha szélsőségesen – buta és naiv megnyilvánulásai. Sam sem éppen kedvelhető karakter, mert elkényeztetett és kihasznál másokat; ugyanakkor Lauren introvertált személyiségét könnyűszerrel meg lehet kedvelni. A 20. század eleji társadalmi rétegződést viszont sikerült átadni; továbbá komoly és aktuális témát érint a regény, mégpedig a droghasználatnak nemcsak a fogyasztóra, hanem az őt szerető emberekre gyakorolt pusztító hatását. Központi motívum a renoválás, ami értendő a főszereplőre is: hiszen nem mindig azt kapja, amit elvár vagy előrelát, hanem azzal kell valamit kezdeni, amit a sors szerencsekereke kidob – és ebben rejlik a felelősség.
