„Felhívott évekkel ezelőtt egyszer az énektanárnőm, majdnem sírva, és elmondta, hogy egy taxiban ült, a sofőr Nox dalokat hallgatott, és ahogy jöttek sorban a dalok, rájött, hogy én megénekeltem a jövőmet. Ezután meghallgattam én is ilyen füllel a dalokat, és tényleg. Amikor megíródtak a dalok, még nem volt benne, csak valahogy úgy történt.
A koncerteken szoktam figyelni az embereket, hogy ki az akihez megérkezik egy dal, vagy akár egy szöveg rész, és hogy ki az, aki ezt tényleg befogadta. Sokszor szokott olyan lenni, hogy ha megtalálom azt az embert, akinek pont betalált egy üzenet, akkor barátian összetalálkozik a tekintetünk, és van amikor el is mosolyodunk. Sokszor szokták visszajelezni a koncert után ezeket a pillanatokat.”
https://youtu.be/2G_W9rrS3sU
