VARGA RACING TEAM – I. Nyíregyháza Rallye, 2018. november 9-11.
Lángi Attila – Veres Gábor, BMW Z4 M Coupe
Nem sok esély van arra, hogy valaki egy versenyhétvége alatt háromszor is feladja a küzdelmeket. Lángi Attilának és a BMW Z4-nek azonban ez most az I. Nyíregyháza Rallyen sikerült. Nem is akárhogyan…
Lángi Attila: Vegyesek az érzéseim az 1. Nyíregyháza Rallyeval kapcsolatban. Minden úgy kezdődött, hogy hivatalosan még el se rajtoltunk, de máris kiestünk. A pályabejáró autónk ugyanis már a tréning elején felmondta a szolgálatot, így SOS-ben kellett szereznünk egy másikat. Ok, ezt meg is oldottuk, feldolgoztuk a pályákat, és kezdődhetett az éles verseny – a péntek esti belvárosi gyorssal. Ha azt mondanám, hogy az orrom se láttam, túlzás lenne, hiszen a kocsin belül nem volt köd – de azon kívül annál nagyobb. Tapogatózva igyekeztünk végigmenni a pályán, aminek az lett az eredménye, hogy életem legrosszabb autózását produkáltam, és nagyon nem vagyok rá büszke.
Emiatt szombat reggel úgyis álltunk a rajtba, hogy majd most megváltjuk a bolygót, és tökéletesen, gyorsan fogunk menni. Mindez így is történt, egészen az első gyorsasági körülbelül 70. méteréig, amikor is kitört a jobb első kereke a Z4-nek. Megmagyarázhatatlan ennek az oka, hiszen csak egy padlógázt nyomtam; de az is lehet, hogy a Jóisten így akart megvédeni bennünket attól, hogy a többiekkel együtt árokba, tuskók közé essünk az esti gyorsok valamelyikén. A jó hangulat persze ennek ellenére se szállt el, hiszen ahogy kiestünk, Csövi kicsapta az ajtót, és felkiáltott poénból, hogy van-e pálinka? És volt… Egy jót bandáztunk ott a nézőkkel, versenyt néztünk, amíg a Rescue meg nem hozta a segítséget, és a csapat le nem vontatott minket a pályáról. Itt jegyezném meg, hogy ilyen jó szervezésben még sose volt részem, hiszen rögtön, már két gyors között intézkedtek a szervezők, hogy aki kiesett, azt minél előbb tudják menteni, ne kelljen estig tétlenkednie a pálya szélén.
A szervizeseink gyorsan orvosolták is a problémát, igaz, egy murva futóművel, de a célnak ez is megfelelt, miután – amennyire csak lehetett – ráhangoltunk az aszfaltra. Vasárnap így vissza tudtunk állni a szuperrally keretein belül. Érzésre és a stopper szerint is egész jól autóztunk az 1. és a 3. szakaszon – a másodikon csak azért nem, mert volt egy kis itinerproblémánk. A 4. gyors is jó lett volna, ám ott az ékszíj elszakadása tett nekünk keresztbe – így mondhatni harmadjára is kiestünk a versenyből.
A futam komoly tanulságokat tartogatott számunkra, így arra jutottunk, hogy most újra szétszedjük az autót, időt szentelünk rá, és felújítunk benne mindent, ami ezt kívánja – pédául a lengéscsillapítókat és az ékszíjat. Egy picit félek attól, hogy ez a Szilveszter Rallynk rovására fog menni, de nem szabad már tovább halogatnunk a munkát, ha a jövőben versenyezni szeretnénk. Nekünk pedig eszünk ágában sincs még visszavonulni.
Partnereinknek köszönjük az együttműködést!
A fotót Sári Péter, Jordan készítette.
