Tabáni István: „A feleségem születésnapján döntöttük el, hogy szeretnénk babát, és mindketten akartuk. Jó érzés volt. Meg kellett, hogy érjen bennem is ez a dolog, hogy készen állok az apaságra. Jó érzés az a tudat, hogy szülő vagyok. A gyermek egy olyan pont az életemben, aki nagyon fontos nekem, és számíthat rám most is, és majd a későbbiekben is.
Mindig van egy döntés!
Annak idején a tehetségkutató műsor előtt, el kellett döntenem, hogy tényleg foglalkozom az énekléssel, vagy nem. Olyan helyzetben voltam, hogy most akkor megpróbálom az éneklést, és ha nem jön össze, akkor teljesen más irányba haladok tovább. Sikerült. Szerintem ez mindig bennem volt, csak nem tudtam róla. Kellettek olyan emberek is az életemben, akik erősítettek, hogy ez az én utam.
Amikor a színpadon vagyok, akkor én döntök, én irányítok. Ez ugyanígy van akkor is, ha rajzolok. Azt fedeztem fel, hogy a színpadon sebezhetetlennek érzem magam, és sokkal erősebbnek mint a magánéletben. A színpadon jobban meg is nyílok, mint az életben.”
