EURÓPA KULTÚRÁJÁNAK BÖLCSŐJÉT KERESVE
KRÉTA, KNOSSZOS,
SANTORINI
IRAKLION
Írta: Kiss László www.kisshajos.hu
Tiszacsegei nyaralásaim során kint napozva a kis éden kertemben rendszeresen megfigyeltem a fölöttem hosszú kondenz csíkokat húzó repülőket.
Minden alkalommal megjegyeztem magamban, hogy már megint elrepül fölöttem a krétai gép és én nem vagyok rajta.
Addig-addig mondogattam, hogy végül megérett bennem a gondolat: el kell repülni erre a szigetre is, ahová egyébként is már régóta vágytam.
Szokásos módon neki láttam a szervezésnek.
Elő a laptopot, repülő jegyet és hotelt kell foglalnom.
Percekig tartott ez a néhány művelet, hiszen már évek óta járom a világot, van gyakorlatom.
Az AGORA TRANSFAIR kocsija most is – mint mindig – pontosan állt meg a lakásom előtt. Szemerkélt az eső az autó pályán, de mire elértük a Liszt Ferenc repteret, kisütött a nap.
Ilyen napos időben hagytuk el a kifutó pályát. Ismét búcsút kellett intenem fővárosunknak. Hamar elértük a tízezer ötszáz méter magasságot a görög légitársaság A 320-as airbusszal. Már a felhők fölött hasítottunk a hideg levegőben (-52 C.fok), amikor megjelentek a csinos,
elegáns, de kimondottan szép utaskísérő hölgyek, hogy italokkal és finom falatokkal kínálják az utasokat.
Különleges élményben volt részem, ahogy előre haladt az idő.
Sok szép naplementében volt már részem folyók és tengerek partján, de amit most láttam, az lenyűgöző volt.
Amint bíbor vörös palástjával beborította a nap az alattunk úszkáló felhő foszlányokat, annak látványa felejthetetlen maradt.
Éjfél lett, mire Iraklionban földet értünk.
Az első taxit sikerült lefoglalnom, amellyel negyed óra alatt eljutottam lefoglalt hotelembe.
Olyan szállodát választottam, amely közel volt a tengerhez és a város központjához.
Első ébredésem után az volt az első, hogy kilépve a hatodik emeleti szobám erkélyére,
szemlét tartsak a környékemen.
Jó volt a döntésem! A tenger karnyújtásnyira volt tőlem. Ez volt az első élményem!
HOTEL ATRION
Kinyitottam az erkély ajtaját, s amíg elvégeztem szokásos reggeli tornámat, élveztem és szívtam
magamba a friss tengeri levegőt.
Jól esett ezek után a bőségesen megterített svéd asztalról az ízletes reggeli. A kávém most sem
maradhatott el.
Taxit kértem a recepción, azzal mentem el a Természettudományi Múzeumhoz, hogy ott
csatlakozzam a város néző Hop On Hop Off városnéző járathoz.
TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM
Amíg várakoztam a járatomra, élveztem a tenger látványát. Különösen az lepett meg, hogy október
4-én milyen vidáman és élvezettel úszkálnak férfiak és nők a tenger apró hullámai között.
Persze a pecások sem maradhatnak el ilyen csodálatos helyeken, a bő fogás reményében.
A kéklő tiszta vízben talán még a halakat is látják?
Szökőkutakkal díszítik a várost és frissítik, tisztítják a levegőt.
Virág sövények sorakoznak az utak mentén, amelyek még hangulatosabbá teszik a városi közlekedést.
Sok a zöld övezet a városban. Az emberek szeretik igénybe venni az igényesen kialakított parkokat.
Hatalmas pálmafák sorakoznak és az autó út között.
YACHT KIKÖTŐ IRAKLIONBAN
„Knosszosz nagy vára, kilenc évig, hol a legfőbb Zeusszal társalgó Minosz gyakorolta uralmát.”
A város legfőbb épülete, a palota, egyszerre volt királyi rezidencia és szakrális szertartási központ. A bronzkor legnagyobb kiterjedésű épületegyüttese volt.
A többszöri földrengés után mi maradt mára?
Erre kíváncsiak a mai emberek. Többek között én is!
Óriási a forgalom, a látogatottság a palota területén. Külföldi csoportok mindenféle nációból.
Bábeli nyelv zavar, csupán a kínaiakat lehet felismerni külsejükről. Talán ők vannak a legtöbben?
De nem csak itt, hanem Iraklionban és Santoriniben is.
A palota romjainak látogatása után nagy vágyat éreztem, hogy egy más, élvezetesebb, látványosabb várost ismerhesssek meg.
Utazásom utolsó, de legizgalmasabb földrésze, a világ egyik leggyönyörűbb szigete: SANTORINI!
A CHAMPION JET 2. kinyitotta a gyomrát, hogy befogadja utasait akik Iraklionból Santorinibe utaznak.
Én is közéjük szegődöm!
A beszálló kártyámat még Miskolcról megrendeltem a MAHART TOURS – nál.
Indulás előtti napon kisétáltam a kikötő jegypénztárához, hogy a voucheremet átváltsam menetjegyre, hogy ezáltal elkerüljem a hosszú sorban állást.
Jól döntöttem!
Ezer utas sorakozott be indulás előtt.
Elhagyjuk Irakliont! Csodálatos a napsütötte tenger látványa a fedélzetről.
ATHINOS PORT
Santorini új kikötőjében ATHINOS PORT – on kötöttünk ki. Ez a kikötő nyolc kilométer távolságra
van a fővárostól FIRA – tól.
Ezt a távolságot nem mertem felvállalni gyalog menetben a vulkánikus hegy szerpentinjein.
Az idővel is okosan kellett gazdálkodnom, hogy minél többet lássak a város forgatagából.
A jelmondatom mindig figyelmeztetett: TIME IS MONEY!
Szerencsére sikerült az első taxit lefoglalnom, amivel negyed óra alatt eljutottam a város
központjába.
Elképesztően nagy a nyüzsgés a város utcáin. A világ minden részéből özönlenek az emberek a
természet és a szorgalmas, leleményes emberek keze által létre hozott különleges városba.
Az itt élő emberek hamar felfedezték a rendkívüli adottsággal rendelkező település lehetőségeit.
Ebből adódhat, hogy ma is nagyon sokan építik a még szabad területeken az újabb és újabb
egzotikus házakat.
Szemet gyönyörködtető a kréta fehér házak látványa a kék színű kupolákkal, amely megegyezik a
vulkanikus hegy alatt hullámzó kék színű tengerrel, a krétai tengerrel.
Természetesen a lakosság – kihasználva ezt a lehetőséget – a turizmusra alapozza az életét.
A szűk utcácskákban egymást érik az üzletek, ahol elsősorban szuveníreket, ajándék tárgyakat
tárnak a sétáló vendégek elé.
A szállodák, éttermek, tavernák, kávézók egymást érik.
A vulkanikus hegy oldalán termesztett szőlőkből nagyon finom borokat állítanak elő.
Ez az egyik bevételi forrást jelenti számukra.
Csodálatos látvány a hegy tetejéről a kék tengeren ringatózó hófehér hajók sokasága.
Vallásos emberek lakják ezt a rendkívüli módon megteremtett várost. Erre utalnak a templomaik.
Én is betévedtem vándorlásaim közben az egyik templomba, hogy hálát adjak a Teremtőmnek.
A négy harang látványa további erőt, energiát sugárzott felém, hogy ne adjam fel, bármennyire is
fárasztó, menjek tovább és tovább, hogy minél jobban megismerjem az itt élő szorgalmas
embereket, tevékenységüket.
Üzletek kívül-belül.
Stílszerűen még az üzletekbe is helyet adtak a kis hajónak. Így talán kelendőbb lesz az árú?
Két lehetőség van feljutni FIRA öreg kikötőjéből a 220 m. magas csúcsra.
A CABLE CAR, amely óránként 1200 utast képes fel- vagy lejuttatni a kétszer hat kabinjával.
A másik lehetőség: szamár háton megtenni ezt a távolságot oda-vissza.
Jó munka lehetőség a helybeli vállalkozóknak! Nagyszerűen működik mindkét rendszer.
Én ismét, inkább a taxit választottam, ami egyenesen az én – új – kikötőmbe repített.
Hangulatos látvány.
Még egy utolsó pillantás a templomokra.
Irány a kikötő!
A kikötőben is szívemnek kedves látványosságokat találtam!
Megérkezett a Blue Star Ferries is!
Irány vissza IRAKLIONBA!
Utolsó napomon gyalog szerrel nyakamba vettem KRÉTA fővárosát, amely a sziget egyben
legnagyobb városa is.
Első utam a Lion Square -re, a Morosini Fountainhoz vezetett.
Azt tapasztaltam, hogy a négy oroszlán – amelyből állandóan szökik, illetve folyik a víz – a
városiaknak és külföldi turistáknak egyaránt kedvelt, pihenő, találkozó helye.
Természetesen én is letelepedtem egy kis pihenőre, tájékozódásra.
Nagyon érdekesnek találtam a hármas fekete lovas szobrot.
A belvárosban is több helyen találkoztam működő szökőkúttal.
Már csak tiszteletből is meglátogattam a város házát ( Town Hall )
Múlt idéző?
Éttermekben, kávézókban, sörözőkben, szórakozó helyekben itt sincs hiány! Igénybe is veszik az
emberek. Napközben, még a délelőtti órákban is általában telt ház van.
Egész nap zsúfoltak a bevásárló utcák. Vannak vásárlók, de vannak csak nézegetők.
Az utca felét elfoglalják a tulajdonosok a kínált portékájukkal.
Az iraklioni „ VÁCI „ utca tele van külföldi márkás üzletekkel.
Az üzletekben általában minőségi árút kínálnak. Úgy tűnt, hogy van kereslet az extra vagány
cikkekre is.
Soha nem hagyom ki egyetlen városban sem, hogy meglátogassam a város élés kamráját, a piacot.
Megtalálható itt minden, amire a házi asszonyoknak szüksége van. Azt nem tudhatom, hogy
hány családnál vezetnek háztartást, ugyanis tapasztalatom szerint általában éttermekben
étkeznek. Ez a kényelmesebb, könnyebb megoldás.
Tiszteletemet fejeztem ki azáltal is, hogy meglátogattam Kréta regionális hivatalát a görög
zászlóval.
Megkerestem Eleftherios Venizelos szobrát annak a görög miniszterelnöknek, aki bevezette az
országban a reformokat és a fejlődés útjára léptette népét.
Fejet hajtottam nagysága előtt.
Mögötte itt is egy hatalmas luxus hajó, a Blue Star Ferries horgonyzott.
Nem maradt más hátra, hálát kellett adnom Teremtőmnek a világ körüli utazásaim utolsó állomásán
annak sikeres lebonyolításáért.
A legméltóbb helynek találtam a város védő szentjéről elnevezett Agios Minas Cathedrált, görög
ország legnagyobb orthodox katedrálisát.
Itt még a galambok is zavartalanul szedegethetik a járókelők által kiszórt búza szemeket.
Isten veled CRETE! Isten veled IRAKLION!
Isten veled KNOSSZOSZ! Isten veled SANTORINI!
Üdvözöllek újra BUDAPEST!
Üdvözöllek újra MISKOLC, OTTHONOM!
