A profilozás – már csak a Criminal Minds című sorozatnak köszönhetően is – az egyik legizgalmasabb, legrejtélyesebb bűnügyi tudománnyá nőtte ki magát.
Az FBI vezető profilozó szakértője, John Edward Douglas börtönben ülő bűnözőket interjúvolt meg. Munkája során megtanult az elkövetők fejével gondolkodni, s pusztán a tetthelyből következtetéseket tud levonni a személyiségjegyekre és szokásokra. Az Utazás a sötétség mélyére című művében be is mutatja mindezt.
Douglas számos gyilkossági esetet idéz fel, amelyekben az áldozatokra és azok családjaira fókuszál: milyen hatást gyakoroltak a tragédiák a hozzátartozókra, és aztán hogyan birkóztak meg stresszel és gyásszal, amelyeket a jogi procedúrák csak még tovább nyújtottak. Az író kinyilatkoztatja, hogy nagyobb prioritást kellene adni az áldozatok jogainak az igazságszolgáltatás rendszerében, ugyanakkor tisztázza és kiemeli azt is, hogy ezt a vádlottak jogainak megcsorbítása nélkül képzeli el. Ezt jól példázza az az eset, amelyikben FBI-nyomozókkal, rendőrökkel és ügyészekkel azon dolgozott, hogy megfordítson egy hibás ítéletet, amikor új bizonyíték fényében kiderült, hogy nem a valódi tettes ül börtönben.
Douglas nem rutinos író, de ezt nagyrészt kompenzálja az, hogy a szakmáját nagyon is ismerő profilozó. Ennek megfelelően a könyvet szakmaiság azonban némi kiegyensúlyozatlanság is jellemzi, mert egyes eseteket több, akár hosszabb fejezetre is megbont; továbbá az adott ügy szempontjából olykor irreleváns dolgokat is érint. Ezen kívül tendenciózusan utal olyan bűncselekményekre, amelyeket korábbi könyvében már érintett.
Ha azonban elsősorban az ismeretszerzés a cél, akkor az Utazás a sötétség mélyére remek lehetőséget nyújt ahhoz, hogy áttekintést kapjunk az FBI-profilozás történetéről és fejlődéséről, továbbá betekintést kapjunk nemcsak pusztán gyilkossági ügyekbe és nyomozásokba, hanem azok pszichológiai és jogi-gazságszolgáltatási vonatkozásaival
