Éleslátású és megdöbbentő történetek, amelyek a kapcsolatok alakulásáról és próbájáról szólnak döntő momentumokban – ebben a témában ír Ken Liu A papírsereglet és más történetek című, tizenöt novellából álló művében, amely több rövid történelmi és tudományos fikciót foglal magába. A kezdeti könnyedség és gyengédség idővel egyre sötétebb és komorabb hangulatba fordul.
A sztorik legtöbbjének kínaiak vagy japánok a főszereplői, akik hazájukban vagy bevándorlóként Amerikában élnek. A történetek tág spektrumon mozognak: nagy és kozmikus sci-fi; spekulatív jövőkép; mágikus realizmus és naturalisztikus dráma. Mindegyikük eltérő stílusban íródott, valamint érzelmi súlyuk, illetve jelentőségük is különbözik, ugyanakkor egy füzérre fűződnek többek között a család, a nyugati és keleti világ közti konfrontáció, a személyazonosság függetlenségének kinyilvánítása, az igazság és igazságosság mint témák által. Az író átéléssel és átérzéssel ír ezekről az emberekről, mintha az ő helyükben lenne vagy lett volna, amivel eléri, hogy azt érezzük, szinte bemászik a bőrünk alá.
Az első két történet megismerteti a Liu fantáziájára jellemző finomságot, eredetiséget és szépséget, amelyeket fantasyben és sci-fiben mutat be. Tanúi lehetünk annak, hogyan fonódik, illetve olvad össze olykor a tudomány és a történelem – amit Liu olyan könnyedén, simulékonyan tesz, hogy észre sem vesszük, tanít minket. A további szépirodalmibb novellák áthatóbb alternatív történelmi interakciók különféle variációit mutatja be amerikaiak, kínaiak és japánok közt, kitérve a történelmi örökséggel kapcsolatos, illetve abból eredő belső konfliktusokra, és arra, hogy általában az emberek hogyan képesek elkövetni és igazolni a különféle atrocitásokat.
A sci-fi- és fantasyelemekre épülő kontextus felemásra sikeredett, mert helyenként jól kiegészítik egymást, illetve észrevétlenül egymásba simulnak, máshol pedig furcsán véletlenszerűek. Persze ez mit se von le A papírsereglet és más történetek értékéből és élvezhetőségéből. Főleg második olvasatra, amikorra már meg-megemésztettük a novellák cselekményét és mondanivalóit, domborodik ki egyfajta sajátos humor.
