A Miskolci Állatkertben mintegy negyedévszázada találkozhatnak a látogatók huszármajmokkal. Az első időszakban rendszeres szaporulatnak is örülhettünk, hiszen hét kölyök is felnevelkedett itt, ám az elmúlt egy évtizedben nem voltak kölykei a fajnak.
Az utóbbi néhány évben kicserélődött a csapat, hiszen a korábban Miskolcon született állatok Kassára kerültek, helyüket pedig két, a Győri Állatkertből érkezett nőstény, valamint egy Csehországból érkezett hím vette át. Majd a háromfős csapat idén áprilisban újszülöttel gyarapodott, immár négyfősre.
A kölyök mintegy öt és fél hónapos vemhesség után jött világra. Az első hetekben szorosan kapaszkodott anyja hasoldalán, így a gondozók is csak távolról pillanthatták meg. A kölyök most már egyre önállóbb, és ugyan még sok időt tölt anyja közelében, de már a saját lábain. Nagyobb távolságra azonban még nem merészkedik, hiszen amint valamitől megijed, azonnal visszakapaszkodik anyjára. Az utódnevelésből az apja nem veszi ki a részét, a szabad természetben az ő feladata a csapat védelme lenne. A csapatban élő idősebb nőstény viszont rendszeresen, mint egy nagynéni felügyeli a nagyvilággal ismerkedő kölyköt, aki anyatejjel közel egyéves koráig táplálkozni. A felnőttekre jellemző testméretet és ivarérettséget pedig három-négyévesen éri el.
A huszármajom (Erythrocebus patas) Afrika középső területeinek fás és füves szavannáin él, ahol feltűnően hosszú lábaival elsősorban a talajon mozog. Védekezésként gyakran választja inkább a futást, mint a fára mászást, hiszen a leggyorsabban futó főemlősként akár 50 km/óránál is gyorsabban szalad. A „huszár” nevet vöröses színű szőrzetéről és a hímek kackiás bajuszáról kapta. Bár a szabad természetben egyedszáma csökkenő tendenciát mutat, ám a faj fennmaradása egyelőre nincs veszélyben.
Veress Tamás
gyűjteményi vezető
Miskolci Állatkert és Kultúrpark
