Címéből adódóan a Spóra lehetne egy olyan apokalipszisregény, amelyben valamilyen flóra eluralja a földet és pusztulásra ítélteti az emberiséget. Akik erre tippeltek, részben tévedtek, de semmiképp se csüggedjenek!
Mert ugyanúgy adott a pusztulás, amelynek okát Joe Hill egy sokkal izgalmasabb koncepcióba ágyazta: éppenséggel maga a bolygó nyírja ki az emberiséget, mégpedig egy gyilkos kórral. Ez gyorsan terjed a szervezetben, behálózva a bőrt és gyönyörű pikkelyeket hátrahagyva, amelyek egy idő után elkezdenek füstölni, és mikor elérnek egy bizonyos „érettségi” fokot, vagy a hordozó kellő mértékű stresszszintet ér el… porrá égnek, ráadásul a környezetükben lévő más fertőzöttet is lángba borítanak.
Két főszereplője van a sztorinak. Egyikük Harper nővér, másikuk a „Tűzoltó” (a regény angol kiadása ezt a címet kapta). Előbbi igen kedves személyiség, és önkéntesként odaadóan ápolja a kórházi betegeket, például énekel nekik. Van egy nem éppen szerethető-kedvelhető író férje, Jakob, mert bár igen szerető társ, leereszkedő is egyben. Harpert sajnos – de azért várhatóan – minden körültekintő óvintézkedés ellenére a kórházi szolgálata áldozattá is teszi, mert elkapja a kórt. Ha ez nem lenne elég, rögtön két élet forog veszélyben, merthogy időközben várandós lesz. A történtekre Jakob, érthető módon, tomboló haraggal reagál. Fixaideájává válik a közös öngyilkosság; viszont áldozatkészsége nem elég, hogy megszeressük őt.
A (címszereplő) Tűzoltó a várakozásokkal ellentétben relatíve kevesebbszer tűnik fel a történetben, de amikor igen, akkor mindig épp segítséget nyújt a rászorulóknak. Harper az ő révén jut el egy kis közösséghez, ahol megtudja, van mód a betegség kontrollálására. A titokról talán annyi még nem lebbenti fel a fátylat, ha eláruljuk, hogy az emberi testben keresendő a kulcs. A táborban a rend egyensúly megbomlik idővel és hatalmi harcok törnek ki – mert az ember már csak ilyen, de persze a helyzet is sokat hozzájárul ehhez. A Tűzoltó az, akit mindenki csodál és tisztel, de egyúttal akitől tartanak, mert ő az egyetlen, aki képes irányítása alá vonni, és fegyverként is használni a kórt. Éppen ezért külön él a közösségtől.
Joe Hill posztapokaliptikus regénye nem éppen könnyen emészthető – már csak a hosszából fakadóan sem. Biztosra ment az író, hiszen a jól bevált receptet alkalmazta, azaz világméretű katasztrófában a főhősök egyéni drámái, problémái is megmutatkoznak. Egyébként szép, magasztos üzenetet is közvetít a Spóra: az egymás felé történő pozitív irányú, szándékú fordulás kifizetődő.
