Nehezen kézre keríthető sorozatgyilkos, véres gyilkosságok – ezeket nyújtja Chris Carter A halál szobrászában. A Robert Hunter sorozatot a címszereplő nyomozó viszi a hátán, aki zsenialitásával a legkeményebb gyilkosokat veszi üldözőbe, mert tudja, hogyan jusson be ezeknek a bűnözőknek a fejébe.
Az egyes részek egyébként önmagukban is megállják a helyüket, így aki még nem találkozott az íróval és/vagy a sorozattal, bátran belekezdhet a negyedik részbe.
Erős, gyomorforgató a nyitány: Hunter és Garcia kihívják egy olyan esethez, amelynél a helyszínen meggyilkolt férfin kívül találnak a belső szerveiből készített szobrot. A nyomozókat segíti Alice Beaumont kutató, hogy jobban megérthessék a gyilkost és a szobor jelentését, jelentőségét. A következő áldozatból még szörnyűbb, durvább „műalkotás” készül; az idő egyértelműen ellenük dolgozik, ráadásul az áldozatok között sem találnak semmilyen kapcsolódást. Elkezd majd körvonalazódni, hogy a motiváció a bosszú. valamint a szobrok üzeneteket rejtenek.
Mint ahogyan megszokhattuk, számos csalival próbál az író horogra akasztani minket a valódi gyilkos kilétével és az ő indítékaival kapcsolatban. A cselekmény a kezdetektől fogva gyors ütemben halad előre, ráadásul a nyitány is erősre sikeredett: egy hátborzongató gyilkosság helyszínén találjuk magunkat, ahol az áldozatot megkínozták, feldarabolták – és ez még csak a kezdet. Az író nem kímél minket a brutalitás terén.
Érdekes az is, hogy később kiderül, az áldozatok nem is olyan ártatlanok, mint amilyennek tűnnek az elején – a nyilvánosság előtt természetesen jó, nemes oldalukat mutatják (már ha egyáltalán van olyan). Mindez hitelesebbé teszi a sztorit. A „szakmaiságot” tartalmazó regényeknél el lehet követni azt a hibát, hogy a tankönyvszerű leírások, definíciók és zsargon túlságosan szárazzá teszik a történetet. Carter szerencsére megtalálta a megfelelő arányt, mértéket a rendőrségi procedúrák adagolását illetően.
A halál szobrászától még a rutinos krimi olvasóknak is, akik hozzászoktak az öldökléshez, a hideg futkoshat a hátukon – és azért ez nagy érdem. A hajtóvadászat és az alkalmazott emberölési eszközök, módozatok sem átlagosak; továbbá a nyomozás, a helyszínelés, a törvényszéki és boncolási jelentések, az „out of the box’-gondolkodás mind-mind kiemelik Chris Carter művét a műfajban – érdemes is figyelemmel kísérni az írót, valamint a Robert Hunter sorozat többi részét is elolvasni.
