A Hugo-díj jó minőségmércéje a nyertes regénynek, és egyúttal azt is jelzi, hogy érdemes lehet az író más műveit is elolvasni – leginkább a soron következőket, hiszen nyilván az alkotói fejlőd is mutatja.
Nem gyakori azonban, hogy kétszer egymás után ítéljék oda a kitüntetést ugyanannak az írónak; N. K. Jemisin A megtört föld sorozatának első két részét ismerték el 2016-ban és 2017-ben. A trilógiában a Föld pusztuláson megy keresztül: egy repedésen keresztül hamu ömlik a levegőbe, beborítva a bolygót, a forróság elviselhetetlen, az ökoszisztéma pedig „haldoklik”.
A kötet erőssége a világépítés és karakterfejlődés kivitelezése. Nemcsak szilárd alapokon nyugvó, aprólékos, fantáziadús, hanem a történetbéli világ realitásának keretein belül cizellált (amely világ olyannyira furcsa, idegen, mint amilyennek lennie kell, és részben közel érezzük hozzájuk magunkat, ahogyan a haldokló Földön próbálnak túlélni). Jemisin nagyon érzékletesen jeleníti meg ezeket: érezhetjük a reményeket, az álmokat ugyanúgy, mint a kétségbeesést, s az időnként fel-felbukkanó előítéleteket is megértjük, miközben azon gondolkodunk, vajon a pusztulás és az azzal járó kétségbeesésérzés közepette mi mások elé helyeznénk-e saját életünket és félelmeinket.
Az epikus háború és a túlélésért folytatott küzdelem közben a főhős körüli dráma is megjelenik – a titkok és gyilkosság okozta családi konfliktus igazán szívszorító tud lenni. Az Ötödik évszak című első részben Jija meggyilkolja saját gyerekét, majd a másikat (Nassunt) elvitte magával. Borítékolható is az anya, Essun mindenek feletti bosszúhadjárata. Nem egyszerű a dolga, hiszen Jija megutáltatta Nassunnal saját anyját, aminek oka a szigorú és követelőző nevelés. Elgondolkodhatunk azon, hogy vajon jó módszert, megközelítést alkalmazott-e Assun lánya védelme érdekében, hiszen orogénia erejével bánthatna másokat; vagy jobban járt-e volna gyengédséggel, kockáztatva, hogy áldozat lesz belőle vagy meglincselik.
Ugyanis az orogéneket általános utálat övezi a rezdületlenek között, mert felelősnek tartják a természet egyensúlyának pusztulásáért, valamint azért, hogy váratlanul képesek válogatás nélkül ölni, ha megijednek vagy nem képesek kontrol alatt tartani erejüket. Essun a valaha leghatalmasabb, még élő orogén. Az obeliszkkapuban megkapja a lehetőséget, hogy még hatalmasabb legyen, és olyan erőre tegyen szert, amellyel akár hegyeket és óceánokat képes megmozgatni, vagy szempillantás alatt porig rombolni városokat. Erre Tízgyűrűs Alabástrom képezni ki; célja, hogy Essun legyen az utódja. Az író nyitva hagyja a kérdést, hogy ez megengedhető-e; karkaterét esendővé, impulzívvá és kissé előítéletesebbé téve a többi szereplőhöz képest.
A megtört földet érdekessé a moralitás és túlélés összeütköztetése, megalkuvás, mély megvetés, hatalom és felelősség, tudományos kíváncsiság, fajok közötti kapcsolat a cselekmény fő mozgatórugói és egyúttal a sorozat vonzereje. N. K. Jesimin tényleg erős történetű disztopikus fantasyt írt.
