A Miskolci Állatkert meglévő farkasa társakat kapott. A januárban érkezett két új állat – az ötéves hím és a hatéves nőstény – most már együtt látható egy másik őshonos hazai nagyragadozó faj, a kárpáti hiúz szomszédságában.
Az idegen farkasok összeszoktatása rendszerint hosszú és óvatos folyamat eredménye az állatkertekben. Nem volt ez másképp Miskolcon sem, ahol a türelem eredményeképp a meglévő nőstény farkas, Fany különösebb gond nélkül, egy hónap alatt elfogadta a Pécsről érkezett testvérpárt.
Magyarország területén a farkas az őshonos fauna tagja, ennek ellenére számtalan tévhit övezi létét. Lehet ez a népi hitvilágból és népmesékből eredő farkaskép miatt. A nagyragadozóról alkotott kép megváltoztatása miatt, és mert szabadon élő létszámuk is gyarapodik, a Miskolci Állatkert fontosnak érzi, hogy megismertesse látogatóit a valódi farkassal, amely mégsem olyan, mint a mesében.
A csúcsragadozók – így a farkas – jelenléte a zsákmányállatok számának szabályozásán keresztül, a fertőzések terjedésének megakadályozásán át kiemelten fontos a természetes életközösség, az ökoszisztéma egészséges működése szempontjából. Ráadásul a 20. század legnagyobb részében hazánk területén csak időnként feltűnő farkas az utóbbi két-három évtizedben újra rendszeresen jelen van középhegységeinkben. Ma már újra élnek farkasok a Bükk területén is, az utóbbi években szaporodó családot alkotva, amelyet az úgynevezett kameracsapdák felvételei is igazoltak.
Elterjedésük hátteréről, szokásaikról, fontos szerepükről szívesen beszélnek a Miskolci Állatkert munkatársai. Aki pedig farkasokat akar látni, annak érdemes felkeresnie a Miskolci Állatkertet, mert bár egyedszámuk nő, a természetes közegükben élő farkasok az embert messziről elkerülik.
Veress Tamás
gyűjteményi vezető
Miskolci Állatkert és Kultúrpark
