A zenész-előadó elmesél egy konkrét esetet, amikor sikerült stressz helyzetben háromig számolni, és közben emlékezni arra, hogy ilyenkor mit kellene tenni…
Kardos-Horváth János: Van 2 fiam, akik 9 évesek (ikrek) és van egy kislányom, aki 11 éves – ők nagyon sok mindenben tanítanak.
Tegnap nagy lendülettel főztem, beletettem a legjobb fűszereket, és a legnagyobb szeretetemet, és olyan csúnyán lefikázták – rosszul esett. Utána a 2 fiú egy veszekedésbe is belekeveredett, és az egyik addig szekálta a másikat, amíg a Jézuskától kapott telefonjának betört az üvege. Ekkor én nagyon mérges lettem, egyrészt meg voltam sértődve, hogy az ebédem sem ízlik, és a Jézuska ajándékát is tönkre teszik, és erélyesebben kezdtem beszélni. Láttam, hogy nagyon meg vannak ijedve, majdnem sírtak, de nem sírtak. Majdnem mondtam mindent, de elszámoltam 1-2-3-ig, és nem mondtam, mert azt hallottam Feldmár Andrástól (pszichológus, pszichoterapeuta) hogy ha leszidod és megalázod a gyerekedet, akkor azzal sokkal több kárt okozol, mint ha felkínálnál egy alternatívát, hogy: Oké, hibáztál, én is szoktam felnőttként hibázni, de javítsd ki.
Szerencsére emlékeztem erre, és amikor pár századmásodperc alatt ez lezajlott bennem, akkor mondtam, hogy jól van, nem baj, akkor legközelebb a zsebpénzt kicsit félre tesszük, és abból ki tudjuk javítani a kijelzőt.
Nem egy nagy felébredés, és nem az évszázad sztorija, de nekünk abban a kis mikroközösségben, amiért felelek, szerintem nagyon jó, mert ha még egyszer ilyen helyzetbe kerülök, akkor még könnyebben megyünk át rajta.
Hasonló érdekes gondolatok a teljes beszélgetésben!
Itt megtekinthető: www.sztarportre.hu
