A végzet barlangjai a Hősöknek való vidék trilógia befejező kötete. Ezzel kijelenthető, hogy Richard Morgan a fantasy egy karakán, cinikus oldalát mutatta meg, ami érdekességet és újszerűséget hoz a műfajba. Miközben mitikus elemek széles tárházát vonultatja fel, a sötét és kendőzetlen realizmus megközelítésmódot alkalmazza: szereplői nem pironkodnak káromkodni, jelentős időt töltenek el a testiség és nemi identitás megvitatásával és megtapasztalásával, és nem ritka, hogy feldarabolt, megkínzott, traumatizált állapotba kerülnek a háborúban.
A történetben három szereplő sorsát kísérhetjük figyelemmel egy tudományos és mágikus világban: Ringilét, aki egy félni való kardforgató és fekete mágus; Egarét, a barbár klánvezetőjét; és Archethét, az technomágikus idegenét. Ringil egy magas társadalmi rangba született, megfáradt a háborúkban, azonban mindig van elég energiája ahhoz, hogy – igazságérzetétől vezérelve, vagy csak kapva az adandó alkalmon – felvegye a harcot a rossz ellen. Az udvarban részben kegyvesztetté vált, mert a saját neméhez vonzódik. Bajtársa, Egar paraszti származású, s klánvezető családi erőszak és árulások árán lett. Archeth pedig, a birodalom harcos hercegnője halhatatlan; nehézségei neki is akadnak nemi identitása miatt.
A főhőst emiatt barátai is megvetik valamennyire (kivéve az ugyanabban a hajóban evező Archeth). Ez a téma aktuális, mai, és párhuzamot lehet vonni a történet és a valós életünk, közvetett vagy közvetlen tapasztalataink között. Morgan remek munkát végzett annak bemutatása terén, hogy manapság milyen sokrétű és ingadozó, megbízhatatlan lehet a szeretet és szerelem.
Érdekesség A végzet barlangjaiban, pontosabban a Hősöknek való vidék sorozatban, hogy a tartalom szempontjából modern, a struktúra azonban régimódi, mert az első részben megismerhetjük a világot mint történeti keretet, majd a rákövetkezőekben marad hely a cselekmény felépítésének (a meglepetéseknek, fordulatoknak, akcióknak és a karakterek kibontakozásának) – így a három rész egybefüggő egészet alkot. Ezzel szemben manapság a sorozatokban a történet töredezett; a részek között az összekötő kapocs az univerzum bővülése és a szereplőket érintő kockázat növekedése.
Richard Morgan trilógiája ütős (átvitt, és a történetben szó szerint is). Aki belefásult a modern fantasybe, ne írja le végleg, mert az író biztosan újra meghozza a kedvét a műfajhoz. Azonban akit zavar az explicit nyelv, az erőszak, stb., annak nem biztos, hogy jó választás a Hősöknek való vidék. Olvasás közben pedig érdemes erősen figyelni, mert sok karaktert vonultat fel az író.
