A maffia, egy bérgyilkos és egy Las Vegas-i reform zsidó templom együttese botrányos, ugyanakkor kielégítő regényt eredményez. Tod Goldberg Gengsztervárosát sokféle karakter lakja, ahol a történések biztosan, tervezett rendben és hidegvérrel haladnak előre.
E koncepció meglehet, a valószerűség határait átlépi, az író az elegancia és a humor eszközeivel élve teszi meg ezt.
A Gengszterváros jó értelemben véve lóg ki a szokványos maffiaregények sorából: a szereplők utcanyelven beszélnek, tele van erkölcstelen és gonosz, bűnös szituációkkal. Sal Cupertine a chicagói alvilágban gyilkosként „dolgozik”, aki arról híresült el, hogy nyom nélkül érkezik a tett helyszínére, valamint hagyja el azt. Egy alkalommal hiba csúszik a számításaiba egy drogügylet alkalmával, s mivel életében először meglátták, kénytelen három inkognitó alatti FBI-ügynököt eltenni láb alól.
A chicagói maffiafőnök természetesen nem hagyja szó, pontosabban büntetés, és persze óvintézkedés nélkül a történteket: Salt titokban Las Vegasba viteti, ahol fél év alatt átoperálják arcát, és egy rabbi személyazonosságát adatja neki. Sal David Cohen rabbiként él tovább. Amire nem számít, hogy az átalakulás nemcsak külsőleg megy végbe, hanem ő maga is megváltozik. Miközben gyülekezete egyre növekszik, temetést és gyónást vezet, valamint idéz a Tórából, szociálisan érzékenyebbé válik. Mégsem képes teljesen hátat fordítani korábbi életének, továbbá egy bosszúszomjas FBI-ügynökkel is szembe kell néznie.
A regény talán meglepő módon számos témát hoz fel a maffiavilágon túl: családi, személyes, társadalmi és vallási életet, s hogyan lehet ezeket összeegyeztetni. Salnak természetesen hiányzik neki korábbi élete, felesége és fia. A feketehumor megjelenik, és egyre meghatározóbbá válik, ahogyan Sal fokozatosan megbarátkozik átalakulásával. Bár szájából nem hangzanak hitelesen a vallási idézetek, mégis a történet alaphangjának megteremtéséhez elengedhetetlenek. A regénynek van egy tanulsága is: a „jófiúk” hibáira a „rosszfiúk” azonnal lecsapnak – erre az FBI-ügynök a példa. Egyetlen negatívum róható fel: a mű végső bekezdései, amellyel az író feltehetően morális mélységet, súlyt szándékozott adni, falsnak hatnak. Mindent egybevetve a Gengszterváros jól sikerült, élvezetes regény, amelyet semmiképpen sem neveznénk szokványosnak.
