Az elmúlt évek egyik legaktuálisabb témája – és valószínűleg a közeljövőben még inkább az lesz – a szociális média térnyerése és annak hatása a mindennapi életre, valamint összességében a világra.
Gyakorlatilag nem lehet úgy internetezni, hogy ne gyűjtenének rólunk információt –a közösségi médiáról, úgymint a Facebookról és társairól nem is beszélve, amelyeken keresztül képesek pszichológiai profilokat felrajzolni. A Hugo-díjas Robert Charles Wilson ezt dolgozza fel Affinitások című regényében.
A cím sejtelmes, nem igazán árulkodik a könyv tartalmáról – de pont ezért meglepetést is okoz ez az igazán találékony és újszerű megközelítésű, nézőpontú történet, amely egyben félelemkeltő és aggasztó is, hiszen bizonyos szempontból nem mondható teljesen irreálisnak az író által lefestett a jövőkép.
Na de milyen is ez a világ? Az InterAlia nevű vállalat géniusz kutatója, Meir Klein kifejleszti azt az elemzési metódust, amely képest társadalmi affinitáscsoportokba sorolni az embereket genetika, viselkedés és agyfeltérképezés alapján. Ezeknek a tagjai rendkívüli módon már-már telepatikus kapcsolatokon keresztül kötődnek egymáshoz, aminek következtében hatékonyabban, jobban tudnak együttműködni önmaguk és az affinitásuk szolgálatának érdekében. Természetesen akad hátránya is a rendszernek: vannak, akik egyik csoportba sem illenek be, ami miatt nagy hátrányba kerülnek.
Főhősünk Adam Fisk grafikus tanuló élete éppen széthullóban van, amikor megcsillan a remény, illetve esély, és felvételt nyer a legnagyobb affinitáscsoportba. Legnagyobb meglepetésére rájön, hogy a munkával, pénzzel, családdal és lakhatással kapcsolatos problémái rövid idő alatt eltűnnek. Cserébe hozzájárul csoporttársai szükségletei és vágyai kielégítéséhez. Azonban Adam antipátiát táplál a csoportján kívüliekkel, s még családtagjaival szemben is.
Klein, aki elhatárolódik a monopóliumra törő InterAliától, megkéri Adam csoportját, hogy segítsenek tönkretenni a szervezetet. Hogy miért? A tudós, aki haldoklik, de jóslatai miatt hamarabb véget ér élete, szerint a jelenlegi geopolitikai instabilitások romlani fognak az affinitások létezése, valamint a köztük kialakuló versengések miatt.
Az emberi viselkedésről írni a legtöbbször rizikós. Wilson jól is vette az akadályt és nem is, mert ötlete tényleg egyedi, azonban a koncepció kidolgozása leegyszerűsített. A fókusz Adam affinitáscsoportján van, és nem tudunk meg sokat arról, mi történik a többiben. Ebből adódóan a különbségeket nem az egyes csoportok között mutatja meg az író, hanem azok között, akik bejutnak, és akik nem. Mindezek miatt nem jut el a regény társadalomkritikai üzenete, ha egyáltalán szándékozott küldeni az író. Ezektől eltekintve az Affinitások „must read”: izgalmas és elgondolkodtató.
