Biztosan sokan vagyunk, akik már fantáziáltunk különféle jövőképekről vagy alternatív jelenekről, akár a fantasy és sci-fi regények és filmek hatása alá kerülve, illetve azok által inspirálva.
A Felbolydult napjaink az előbbi kategóriába tartozik: Tom Barren 2016-ban él, egy olyan világban, ahol az élet csupa csoda, bőség és célokkal teli; a különféle emberi szükségletek, mint az élelmezés, a tisztálkodás, a divat és más tevékenységek gombnyomásra teljesülnek, megoldódnak. Ez egy 1965-ben feltalált motornak köszönhető, amely képes korlátlan mennyiségű tiszta energiát előállítani.
A létezés e paradicsomi körülményei ellenére Tom mégsem boldog, mert anyja meghalt, apjában csalódott, sikertelen a munkában és szerelemben is, ráadásul nyomás nehezedik rá géniusz apja miatt. Ő munkát ajánl fiának laborjában, amikor feltalálja az időutazást. Lázadásként aktiválja az időutazógépet, és 1965-ben köt ki, véletlenül megváltoztatva az energiagenerátor feltalálójának kezdeti kísérleteit. A gépben sikeresen aktiválódik a vészhelyzetet elhárító mechanizmus, és Tom 2016-ba kerül vissza – de nem abba a 2016-ba, hanem a „miénkbe”. Ebben a világban, idősíkban édesapja kedves, édesanyja él, és van egy lánytestvére. A szennyezett környezet, konfliktusokkal teli élet pedig megdöbbentő számára. Tom megpróbál visszatérni az ő jelenjébe, de a szívügyek közbeszólnak: megismerkedik egy nővel.
Karakterek tekintetében a történet hagy kis kívánnivalót maga után: Tom nem az a tipikus hősalkat. Ő és az érzelgős, idegesítő, de szokatlanul szép és intelligens nő szerelemre lobbannak első látásra, ami és aki hatására megtáltosodik, és hőshöz méltón kezd el viselkedni. Atyai szeretet hiányát elszenvedett, manipulatív oldalát levetkőzve önmagát értékelő személlyé válik, akivel már lehetséges (lenne) azonosulni. E változással azonban természetellenes mértékben tisztában van, és mindeközben túlontúl érzelgősre is veszi közben a „figurát”. Szellemes megjegyzései nem találnak célba; olykor túlzó monológjait – amelyek abból erednek, hogy komolyabban veszi magát, mint kellene – nem érezzük át.
A cselekmény szerkezetében az időutazás fordulópontot jelent: addig az alaphelyzet lassú felvázolása folyik. Azután viszont felpörgetnek az eseményeket, és a kétség, bizonytalanság is felüti fejét, amivel párhuzamosan Tom is kedvelhetőbbé válik. Tehát bár a szereplőmegformálás nem sikerült minden esetben hitelesre, a jellemfejlődés nem maradt el, amely bármely regényben fontos.
A Felbolydult napjaink egy időutazással és alternatív idősíkokkal foglalkozó sci-fi, amely a fent említett kisebb, elhanyagolható hibák ellenére igenis komolyan vehető regény, mert figyelmet fordít az időutazás paradoxonjaira és elméleti nehézségeire.
