„Van, akinek az egész élet egy mese, és van, akinek a mese maga az élet” – Csongor és Tünde a miskolci Kamarában
Vörösmarty Mihály drámai költeménye elevenedik meg a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában december 8-án.
A két szerelmes kalandos-küzdelmes egymásra találását figyelve saját életünk döntési helyzeteit is felfedezhetjük, a szereplők céljai és nehézségei nem állnak távol a miénktől. A Csongor és Tündét Szőcs Artur állítja színpadra Miskolcon.
A rendező elmondta, már régóta szeretné színpadra állítani ezt a művet. – Még ma is emlékszem rá, hogy édesanyám diafilmként vetítette le nekem először a Csongor és Tündét a gyerekszoba falára. Már akkor nagyon erősen megragadt bennem a történet, és azóta is sokszor találkoztam vele: az általános iskolában, egy sajnos rossz színházi előadáson középiskolás koromban, felnőttként aztán újra és újra elővettem, most pedig úgy adódott, hogy rendezőként is megtalált a feladat, éppen abban az életszakaszomban, amikor a főhős problémakörével én is szembesülök – mondja. – Az az életút, életkaland, amit Csongor megél ebben a műben, velem nemrég történt meg, sőt, azt hiszem, még most is történik: a pályaválasztás, a munkahelyválasztás, a párválasztás, a mindennapi küzdelmek, a boldogulás. Túl tehát a rendezőn, emberileg fogott meg leginkább Vörösmarty gondolatvilága – vallja Szőcs Artur.
Azzal kapcsolatban, hogy meseként vagy valóságos emberi történésekként értelmezik-e az előadást, a rendező szerint a néző dönt majd. – Van, akinek az egész élet egy mese, és van, akinek a mese maga az élet. Mi a színészekkel elmeséljük ezt a történetet, beletesszük azt, amit nekünk jelent, a néző pedig hozzáteszi a saját fantáziavilágát – hangsúlyozza rendező.
– Számomra nagy élmény ezzel a szöveggel újra találkozni es dolgozni. – mondja a Tündét alakító Prohászka Fanni. – Vörösmarty örökérvényű igazságokat fogalmazott meg gyönyörű verssorokban. Úgy érzem, minél többet érik bennem a szöveg, annál több dimenziója tárul föl előttem. Öröm volt tapasztalni a próbák folyamán, és hallani a partnereken, hogyan formálódik ez a nehéz szöveg. A szerelemről sem egyoldalúan beszél, hanem minden gyötrelmével együtt mutatja meg azt. Ha a mesevilágot lefordítjuk az emberi érzésekre, a gonosz jelenlétét lefordíthatjuk a bizalmatlanságra, Csongor álomkórjat az ember beteljesüléstől való félelmére, a darab vége pedig nyitva hagyja szerelmük további sorsát, nincs egyértelmű happy end – véli a színésznő.
Tünde megformálása kapcsán kiemelte, nem egy mesebeli lényt igyekezett megformálni, hanem arra törekedett, hogy az érzések, célok alkossák meg benne ezt a nőt, és hogy Tünde finomságát ne felvett gesztusok, vagy külsőségek jelenítsek meg. – Az én elképzelésem szerint idegenül mozog a földön, érzékeny, sérülékeny, nehezen alakít ki kapcsolatot az emberekkel, tulajdonképpen mondhatjuk, hogy introvertált személyiség, aki azért akar emberre válni, mert vágyik a szerelemre – jellemzi a karaktert Prohászka Fanni.
A világot bejáró szerelmest, Csongort, Bodoky Márk játssza, aki elárulta, rengeteg munkát adott számára is Vörösmarty szövege. – Nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy ezek a gyönyörű sorok valóban eljussanak a nézőkhöz. Először persze nekünk magunknak kellett megérteni a versekben foglalt mondanivalót, de ez nem elég, át is kell adnunk a közönségnek – mondja.
– Már csak a kihívás miatt is izgalmas számomra ez a szerep, és nagyon szeretem az előadást, mert különleges módon beszél a szerelemről. Újra és újra elolvasva és elmondva, minden egyes mondat értékes gondolatot rejt számomra. Az a keresés, amiről a darab szól, tulajdonképpen a színész számára is keresés, nem csupán Csongor számára. Én is keresek, nem csak a szövegben, hanem az értelmek, gondolatok, eszmék között: mi az, amivel azonosulni tudok, mi az, ami kihívást jelent, mi az, amit meg szeretnék mutatni magamból és abból a rengeteg dologból, ami ebben a darabban mind benne van. Ezért tartom nagyon különleges műnek a Csongor és Tündét – meséli Bodoky Márk.
Vörösmarty Mihály
Csongor és Tünde – drámai költemény
rendező: Szőcs Artur
Csongor szerelmes, elvesztette a határt álom és valóság között. Már nem tiszta, hogy az eszményi nőt keresi Tündében, vagy saját tekintetét a másikban. Az ember folyton döntések előtt áll; a rossz előérzet és a jövőtől való félelem mindannyiunkat megbénítja olykor. Ilyenkor jó elmerülni Vörösmarty fantáziavilágában, ahol a szereplők céljai és nehézségei nem állnak távol a miénktől. A boszorkányok, jósok és varázslatok birodalmában a legmagasabb filozófia sejlik ki és tölti fel az ember lelkét. És felteszi a mindannyiunkban állandóan zakatoló kérdést: hol van a boldogság, melyben az ember kielégülhet?
Vörösmarty Mihály:
CSONGOR ÉS TÜNDE
drámai költemény
Csongor BODOKY MÁRK
Tünde PROHÁSZKA FANNI
Mirigy NÁDASY ERIKA
Balga LAJOS ANDRÁS
Ilma TENKI DALMA
Kurrah FARKAS SÁNDOR
Berreh KOKICS PÉTER
Duzzog SOMHEGYI GYÖRGY
Tudós KERESZTES SÁNDOR
Fejedelem MOLNÁR ANNA
Kalmár SALAT LEHEL
Ledér SZIRBIK BERNADETT
Éj FECZESIN KRISTÓF
Valamint a Miskolci Nemzeti Színház zenekarának és a „FAGYIZÓ” csoportnak kijelölt tagjai
Díszlettervező: ÁRVAI GYÖRGY
Jelmeztervező: SZŰCS EDIT
Dramaturg: SLÁRKU ANETT
Zene: NAGY NÁNDOR
Videó, látvány: HAJDUFI PÉTER
Koreográfus: KOCSIS ANDREA
Ügyelő: LICHTENSTEIN PÁL
Súgó: FEKETE ZSOLT
Rendezőasszisztens: KRISTON SZABOLCS
Rendező:
SZŐCS ARTUR
Bemutató előadás: 2017. december 8. – Kamaraszínház