Lucinda Riley Csillaggal folytatja a Hét nővér történetét az Árnyéknővér című harmadik részben. Ő a „csendes” testvér, aki mindig is Cece árnyékában él, s hagyta, hogy helyette beszéljen. Most, hogy apjuk halott, Csillag önálló személlyé és személyiséggé válhat, és rájöhet, ki ő valójában.
Ehhez előbb mernie kell kilépni a biztonságból, és elkezdeni a hátrahagyott útmutatás szerint a család-, eredetkutatást. Így térünk vissza a 20. századba az angliai Tóvidékhez, ahol és amikor találkozhatunk Beatrix Potterrel és Alice Keppellel, a király szeretőinek egyikével. Csillag elolvassa Flora MacNichol akkori feljegyzéseit, amelyek arról szólnak, hogyan próbálja megtalálni helyét a társadalomban és a szerelemben egyaránt.
A regény címe találó, hiszen az jól illik a történethez, illetve jól leírja azt: mindkét főszereplő, a jelenben élő Csillag és a 20. század elején élő Flora árnyéknővérek. Mindketten meg kell találniuk a saját útjukat: Csillag azáltal, hogy végre mer kiszabadulni Cece testvéréhez kötő szimbiózisból; Florának, aki mindig gyönyörű testvére árnyékában élt, választani kényszerül saját boldogsága és testvérei között.
Riley érdekesen alkotta meg a koncepciót, hogy nemcsak a szerkesztés párhuzamos (tehát egyszer a jelenben, egyszer a múltban vagyunk), hanem valódi párhuzam vonható a két szál között, sőt a múlt nyújt segítséget a jelenhez. Ez a családregény izgalmas a feszegetett témák, mondanivalóktól is: azaz a boldogság nem hullik az ember ölébe, és az ahhoz vezető út, illetve annak megszerzése sok esetben áldozatokkal jár. Mindezek kapcsán pedig felmerül a felelősség is – elsősorban a főszereplőnek önmaga iránt. A félelem és annak leküzdése is megjelenik.
A történetvezetés is jól felépített eddig, mert az első két részben csak CeCén keresztül tudhattunk Csillagról, s most a harmadik részben végre kibontakozhat ő is. Annyit tudhattunk róla, hogy szereti körbevenni magát könyvekkel, vagy csak a kertben lenni. A csend nem zavarja; nem érez késztetést annak megtörésére. Persze az igény mindvégig megvan benne, hogy a saját útját járja.
A történelmi és családregények kedvelőinek ajánlott elolvasni Lucinda Riley regényeit, mert tehetségesen eleveníti meg a történelmet, amelyben kitalált szereplői valóságosnak tűnnek, tehát nem hatnak idegennek, oda nem illőnek. Az Árnyéknővér a Hét nővér sorozat harmadik része, amely önmagában is olvasható, de az utalások miatt érdemes az elejétől elkezdeni. Minden bizonnyal a következő rész is hasonlóan izgalmas lesz, amelyben egy másik nővér kerül a középpontba.
