Normális ha a játékban nem tudsz veszíteni? Sakk! Krisz Rudolffal!
A ’90-es évek egyik tinibálványa 2008-ban visszavonult, majd évekig hajókon zenélve töltötte idejét. Dalai most újra a slágerlistákra kerültek, az énekes zenei pályája pedig második aranykorába lépett. A zenész nemrég Molnár Szabolcsnak adott interjút a Sztárportré című műsorban.
Kimentünk a divatból című számával 2016-ban tért vissza a köztudatba, amelyet rögtön további kedvencek követtek. Egyik fellépésén megismerkedett az AK26 nevű rap-duóval, majd rövid beszélgetés után megfogalmazódott bennük az együttműködés gondolata, amiből az Elfáradtam című sláger született. Ez már egy szokatlanabb megjelenés volt Ruditól, de a közönség ezt is jól fogadta – egyaránt a rap és a pop rajongói oldalról is. A Rudiból Rudolffá komolyodott előadó mára már gyakorlatilag két generáció kedvence lett, ugyanis gyakran megtörténik, hogy olyan tinik hallgatják ma a dalait, akik szülei is jól ismerték egykor az énekest.
Zeneszeretetét édesapjától kapta, aki sokáig egy zenekarban dobolt, de távolabbi rokonsága is közel áll a muzsikához. Ezt a színpadi karrierjének első állomása remekül bizonyítja: a Rockonok együttesben kezdte, ahol szó szerint a rokonaival, unokatestvéreivel és bátyjával lépett fel, és ott érett tinisztárrá. 2000-ben jelent meg első lemeze, amit Berkes Gábor produceri munkája tett nagyon magas színvonalúvá. Olyan slágerek kötődnek Krisz Rudi nevéhez, mint a Homokba rajzolt szerelem, vagy a Keresem a szót. Öt albuma jelent meg, körülbelül 8 évig volt a hazai élvonalban, majd visszavonult a nyilvánosság elől. Több mint 7 évet töltött hajókon, az Adriától a Jeges-tengerig, mint zenész-zongorista, azután 2016-ban egy új dallal jelentkezett, és azonnal a rádiók játszási listájára került.
Mi, illetve ki számít ma normálisnak? Ezt a témát boncolgatta a Sztárportréban Molnár Szabolcs műsorvezető. Normálisnak számítanak-e általában a művész emberek? Krisz Rudolf szerint: „sokak számára ma talán az számít normálisnak, ha valaki úgy él, hogy megpróbál megfelelni másoknak, és közben feladja önmagát. Pedig ez nem normális.” Rudi szerint igazából az a normális, aki mer önmaga lenni akkor is, ha ez mások számára furcsa lehet.
Talán a hosszú, hajóutakon töltött időszakok is segítettek a zenésznek abban, hogy végig önmaga maradjon: „ha hosszútávon egyedül van az ember, picit jobban megismeri magát.” Innen ered talán a sakk játékának szeretete is, amellyel kapcsolatban a zenész komoly vallomást tett a beszélgetésben – amely végén megjegyezte: „ez már nem normális.”
Aki hasonlóan spontán, érdekes gondolatokat szeretne ismert magyar közéleti személyektől, zenészektől, színészektől hallani, keressen rá a Sztárportré videókra interneten! Jó szórakozást!
