Nagyon találó Angela Marsons könyvének magyarra fordított címe: Egy élet ára. Ez az örökérvényű kérdés minden bizonnyal mindannyiunkban felmerült legalább egyszer élete során. Sajnos elég szomorú esemény az apropó: szülők licitálnak saját gyerekük életéért, a másik ellen.
Kim Stone és csapata visszatér, hogy két kilencéves kislány elrablását oldják meg. A tettes akkor ragadta el őket, amikor arra vártak, hogy elvigyék őket szüleik. Kimet figyelmeztette Woodward főfelügyelő, hogy az esetet a média fel fogja kapni, így senki nem beszélhet vagy szivárogtathat ki információt az ügyről. Ezt az elővigyázatossági intézkedést azóta vezették be, hogy egy korábbi ilyen bűntett után csak egy lány tért vissza. A hasonló végkifejletet a mostani tettes megüzente. S hogy mi fogja túlélni? Akinek szülei többet ajánlanak saját gyerekükért.
Karen, az egyik anya – az ő otthonában rendezkedik be a csapat – kifejezett kérése, hogy Kim vezesse a nyomozást, akivel kamaszkoruk óta ismerik egymást. Ez pedig lehetőséget ad számunkra, hogy jobban megismerjük a nyomozó titkokkal fedett múltját. Ezt a megismerési folyamatot jó érzékkel adagolja Marsons az egész sorozat folyamán: úgy tűnik, nincs szíve, de – természetesen – fokozatosan kiderül az ellenkezője, csak még nincs, aki meghallja dobogását. Az írónő ellenálló, értelmes, ostobaságtól mentes karakternek teremtette meg a Kimet, aki hajlandó és képes kilépni a jótékony homályban fedett „dobozból”.
Kevin Dawsonról, a nyomozócsapat egyik tagjáról is egyre többet tudhatunk meg. Új szereplőket is megismerhetünk egy profilozó és egy tárgyaló személyében. Ők ketten briliáns összhangban játszanak Kimmel. A Kim és Bryant közötti szoros kapcsolat, közös megértés is árnyalja a történetet.
Marsonsnak sikerült az a nem könnyű feladat, hogy az Egy élet ára egyszerre cselekmény- és karaktervezérelt. Ezen kívül az is érdekfeszítővé a regényt, hogy érezhetően rengeteg és széles körű kutatómunkát fektethetett bele ebbe a műbe. A gyerekrablás súlyos téma, és az író kellő tisztelettel kezeli ezt, azaz a történet nem csap át sem a szenzáció, sem pedig a depresszív, nyomasztó végletbe – ez igaz a sorozat első két részére is. A cselekmény lassan indul be, és olykor túlságosan töredezettnek is tűnhet, de ez ne riasszon vissza
