Életének 79-ik évében elhunyt Komáromy Éva a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja. A művésznőt a Miskolci Nemzeti Színház saját halottjának tekinti, temetésről később történik intézkedés. Emlékét szeretettel őrizzük.
Komáromy Éva, édesanyja nyomdokain, eleinte operaénekesnek készült, de hangi adottságai és kiváló tánctudása hamar a zenés színház felé irányították.
Egy év szolnoki színházi tagság után 1961-ben szerződött Miskolcra, ahol nyugdíjba vonulásáig a társulat tagja maradt, de nyugdíjasként is fellépett a színházban. Már első szerepeivel elnyerte a közönség tetszését és szeretetét. Erről egy 1967-es interjújában így vall:
„Nekem az adja a legtöbb örömet és erőt a munkámhoz, hogy érzem a közönség szeretetét. Érzem a színpadon egy-egy sikeres színházi estén, a sok levélből, amit kapok, és számos apró jelből is. Amikor a Közértben a legszebb narancsokat válogatják ki, amikor egy egész társaság átutazik Egerbe, hogy a My fair Lady-ben megnézzenek, amikor felhívnak telefonon és arra kérnek, hogy énekeljem be a hallgatóba a Tangolita-dalt. Olyan is előfordult már, hogy amikor a villanyrendőrnél tilosban mentem át, a szolgálatos őrmester büntetés helyett ennyit mondott: magának jobban kell vigyázni a lábára, mert még sok szép táncát akarjuk látni.”(Színházi esték)
Művészi alkata, karakterformáló készsége, kitűnő ének- és mozgáskultúrája rendkívül sokoldalú művésszé tette. Pályája elején elsősorban zenés darabokban játszott, szinte az operett irodalom valamennyi szubrett és revüprimadonna szerepében sikert ért el. Művészi munkájában a My far Lady Eliza szerepének eljátszása jelentett fordulópontot, ekkor hatalmas lépést tett színészi képességeinek kibontásában. A továbbiakban az új zenés műfajban, a musicalekben is megmutatta tehetségét. Prózai pályafutásának kezdete jelentette a következő fordulópontot, Shakespeare Macbethjének egyik boszorkányaként állt színpadra, melyet még sok sikeres szerep követett.
Művészi pályája második felében párhuzamosan futott zenés színházi és drámai karrierje. Primadonnaként tökéletes dáma volt, szubrettként könnyedén, felszabadultan komédiázott, magával ragadóan táncolt, a musicalekben az érzelmek sokszínűségét, drámaiságát is megmutatta. Prózai színészként színművekben, drámákban, komédiákban egyaránt emlékezetes alakításokat nyújtott. Fogékony volt az új színházi nyelvre is, nagy kedvvel vett rész Genet: Paravánok című előadásában is, Zsótér Sándor rendezésében. Utoljára 2001-ben, a Fekete Péter című zenés játékban lépett színpadra.
Munkásságát Miskolc város 1980-ban Déryné-gyűrűvel jutalmazta. 2006-ban Megyei Príma-díjat kapott. Több nívódíj tulajdonosa.
„Minek tartja magát: primadonnának vagy szubrettnek?
Mindkét szerepkört szeretem, szívesen csinálom, de akkor vagyok a legboldogabb, ha azt mondják rám: színésznő.” (1967, Színházi esték)
