Az elsőkötetes szerző, Veres Attila regénye, az Odakint sötétebb a nyolcvanas évek közepén játszódik. Hazánk ezúttal sem ússza meg az elnyomást, a nemzetünk – de Veres alternatív valóságában uralkodók vagy külső hatalmak helyét idegen lények veszik át.
A cselekményfolyam sodrásában nemcsak a cseppet sem szívderítő közeljövő felé haladunk, hanem megismerhetjük a közelmúltat és a jelen körülményeket, illetve a lények kiváltotta hatásokat a médián keresztül, a politikai és kulturális élet ismert személyektől származó idézetekkel.
1983-ban tűnnek fel a titokzatos, csápos és potrohos, fákon élő lények, az úgynevezett cellofoidák egy ismeretlen megyében. Számos furcsaság jellemzi őket: lényeket nem lehet kivinni a megyehatárról, mert különben meghalnak. De ami annál is érdekesebb, és ami rendkívül értékessé teszi őket: váladékuk, a kristálytej meggyógyítja a rákot. Ezért rezervátumokat hoznak létre a védelmükre, s természetesen a kristálytej kinyerésére.
A főhős, Gábor, ide jön dolgozni – vagy menekül a véget ért párkapcsolata okozta ürességérzéstől? –, hogy fejje és etesse az állatokat. Negatív reklámja az állásnak, hogy az előző munkavállaló öngyilkos lett…A cellofoidák híre elterjed: turisták keresik fel Magyarországot, ám pechjükre nem lehet lefotózni őket, így emlékeikben kénytelenek megörökíteni az élményt, látványt. De vissza Gáborhoz: egyszer csak furábbnál furább, az ésszerűség határát súroló, vagy azon túlmenő dolgok történnek körülötte, vele.
Veres cselekményépítése és hangulatkeltése igazán egyedi: a könyv első fele lassan folydogál előre, a hangulat komor, nyomasztó. Majd következik egy hirtelen váltás, s csap át mindez rémálomszerűvé. Az író tehetségét mutatja, hogy a nyelvezetet és a hangnemet eszerint alakította. Mindezeken kívül pedig a stílus nem egyszerű, hanem összetett, azaz elgondolkodtató, többrétegű, a vége felé már egészen lírai, s van mondanivalója is.
Az elsőkötetes író mindent megtett azért, hogy egy ízig-vérig magyar regényt írjon – nekünk, rólunk szól. Mi több, a műfaj nem igazán elterjedt hazánk mainstream szórakoztató irodalmában, így meglehetősen merész húzás ilyennel debütálni. De Veres igazolta, hogy bátraké a szerencse: érdemes lesz a jövőben nyomon követni az írót.
