Egyszer minden jónak vége szakad – igaz ez az Őrség sorozatra is. Szergej Lukjanyenko az Egyesült őrség című regényében elbúcsúzunk Anton Gorogyeckij mágustól, a Fénypártiakkal és Setétekkel együtt.
A sorozat kilencedik része, Egyesült őrség a szokásos forgatókönyv szerint zárul: újra feltűnnek ismerős karakterek és helyszínek. Számítani lehet nagy összecsapásokra, sorsdöntő fordulatokra és döntésekre. Addig olyan események vezetnek el, mint Anton lányának, az Abszolút varázslónőnek elrablása, amit azzal „érdemel” ki, hogy vámpírgyilkosságok után kezd el nyomozni.
De kezdjük az elején: a sorozat világában a halandókon kívül létezek az úgynevezett Mások, akik közé vámpírok, farkasok, boszorkányok, stb. tartoznak. Adná magát, hogy az emberek a fény, míg a nem emberek a sötét oldalhoz tartoznak – de nem így van. A Másfélék „tábora” oszlik ketté, születésüknél fogva, akik háborúban álltak, de fegyverszünetet kötöttek, amely fenntartására őrségeket hoztak létre. A hatalom háromágú: a Nappali és az Éjszakai Őrség felett áll az Inkvizíció. Kérdésként merül még fel a természetfelettiek és az emberek egymás melletti létezése – ezt is szabályozza a két oldal közötti egyezmény.
Lukjanenyko világában az a jó, hogy nem kétpólusúnak teremtette meg azt, hanem a fekete és fehér között a szürke árnyalatai is felfedezhetőek. Ez lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjunk az események, a szereplők tettein morális szempontból. Mindemellett pedig akarva-akaratlanul ismerős érzéssel tölt el a mű olvasása a magyar és szovjet-orosz történelem összefonódásából kifolyólag, aminek köszönhetően talán mélyebben érthetjük, értelmezhetjük azt a nyugati olvasóknál.
Az Őrség sorozat kiemelkedő alkotás az urban fantasy világában. Nem váltja meg azt, hiszen a jó és rossz egymás melletti léte, a köztük feszülő örök ellentét, na és persze a folyamatos intrikák mind régi – és kötelező – motívumoknak számítanak. Szergej Lukjanyenko azonban nem hanyagolta el az ideológia, mitológia bemutatását, amelyek kidolgozása sarkalatos pontjai az ebbe a műfajba tartozó regényeknek. Nem árul el mindent a legelején, hanem részről részre bővíti ismereteinket.
