A történelmi idősíkok, illetve időutazás nem új keletű téma. Újdonságot a műfaji keverés hozhat – Wesley Chu ezzel próbálkozott Időrabló című regényében.
Amikor a kronoember James Griffin-Mars megszegi az első időtörvényt, célpontjává válik annak a kormányzati szervnek, amelyiknél éveken át dolgozott. Vajon el tud menekülni előlük, idődimenziókon átkelve, segíteni szíve hölgyének és megmenteni a Földet – egyszerre? Wesley Chu Időrabló című sci-fibe csomagolt thriller a 25. századba repít minket.
A távoli jövőben ugyanis nem rózsás a helyzet: A föld már rég nem lakható, így kintebb szorultak a naprendszerben, de az ottani bolygók és holdak sem igazán élhetőek. Szerencsére mesteri szintre fejlesztették. Ennek megtételére embereket képeznek ki, az úgynevezett kronoembereket, akik „halott” idővonalakból lopjanak ellátást vagy technológiákat saját túlélésük érdekében, na meg persze azért, hogy újra élhetővé tegyék a Földet.
James Griffin-Mars közülük való, aki a legutolsó időutazásakor szembemegy az első és legfontosabb időtörvénynek, s még megszeg egy annál nagyobbat is: nemcsak megváltoztatja az időt, hanem önös érdekektől vezérelve, magával hozza Elise Kimet a jövőbe, mert belehabarodik és meg akarja menteni a nőt a biztos haláltól. Ezzel nyilván komoly változást idéz elő az idővonalban. A hangsúly a komoly szón van, merthogy akármit is tesznek a kronoemberek, mindig hullámzást okoznak a téridőben – a cél ennek minimalizálása.
Az élettartamuk meglehetősen rövid, hiszen szervezetüket rendkívüli módon igénybe veszi az időutazás. James kezd is megtörni, mert az átlagosnál már több ideje űzi ezt a „szakmát”. Lelki nyugalma nincsen: régóta halott emberek, akiket a „mentőakciói” során látott meghalni. Nagyon nehéz elviselni azt, hogy tudja, mi fog történni, s nem avatkozhat bele, nehogy a kelleténél megzavarja az idő természetes rendjét. A történelem meg van írva, és a kronoembereknek meg kell ezt őrizniük.
James Griffin-Mars komplikált főszereplő: őszintén szólva, keserűsége, megtörtsége, önérdekben dagonyázása és önpusztítása nem teszi őt rokonszenvessé – már-már az antihős definíciójának felel meg. Kérdés azonban, hogy egyáltalán lehet-e ezért okolni őt, tudvalevőleg, hogy megszámlálhatatlanul sok halált látott? Véleményünk szerint aligha. Ellentettje, Levin közel ugyanennyire bonyolult személyiség; merev, kötelességtudó férfi, aki bármi áron vissza akarja Jamest hozni.
Összességében az Időrabló egy jól sikerült regény. Számos elgondolkodtató, érdekes kérdést vet fel, amelyek némelyikére szájba rágósan megadja a választ, míg másokat nyitva hagy – ezekre minden bizonnyal választ kapunk még a sorozat következő részeiben. Aki egy gyors sodrású, érdekes karaktereket felvonultató sci-fire és thrillerre vágyik, ne keressen tovább, megtalálta.
