Már a cím elég beszédes ahhoz, hogy a fülszöveg elolvasása nélkül tudjuk, mi a témája a Kingsbridge-sorozat befejező részének, A tűzoszlopnak. Ken Follett hosszú időt hagyott ki, mire megírta a Kingsbridge-trilógia befejező kötetét.
Kingsbridge, katedrálisával és tekintélyes hídjával, ismét a kiindulópontját adja a történetnek: 1558-at írunk, amikor Kingsbridge-et is vallási viszályok sújtják. A katolikusok és a protestánsok szembenállása egész Angliában jelenség, amely nemeseket és közembereket fordít egymás ellen, valamint próbára teszi a barátságot, hűséget és szerelmet.
Az első két kötetben (A katedrális, Az idők végezetéig) oly fontos szerepet játszó Kingsberidge-i kolostor elvesztette a mennyezetét VIII. Henrik uralkodása alatt, és a szerzetesek szétszóródtak. Tudor Mária ül a trónon, akinek sikerült visszatérítenie az országot a katolikus hitre; de amikor elkezd betegeskedni, akkor az örökösödésről szóló találgatások szárnyra kapnak. Az ország így szakad ketté: Mária mellett kitartanak a katolicizmus hívői, míg a protestánsok Erzsébet hercegnőt, Mária féltestvérét támogatják. Amikor végül Erzsébet trónra kerül; egész Európa ellene, s vele együtt Anglia ellen fordul.
Éppen ezért Erzsébet megalapítja az ország első titkosszolgálatát, amelynek feladata felderíteni időben a kivégzés, lázadás vagy megszállás célú terveket, szervezkedéseket. A főhős, Ned Willard, csatlakozik, akinek egyetlen vágya, hogy feleségül vegye élete szerelmét, Margery Fitzgeraldot. Zűrzavaros, változékony idők jönnek, s e fél évszázad alatt Ned és Margery szerelme úgy tűnik, halálra van ítélve – hiszen vallási nézetük nem egyezik.
Miközben a királynő kitart elvei mellett, nem mond le a trónról, amelyért foggal-körömmel harcol, láthatjuk azt is, hogy Európában miképpen zajlott a vallási üldözés, a pápa, valamint spanyol és francia uralkodókon keresztül, akik szabályosan sakkjátszmát folytattak népeikkel, nem sajnálva egyetlen csepp kiontott vért sem a saját vallásuk, hitbéli meggyőződésük győzedelmeskedése érdekében. Az ellentét így nemcsak az egymással szemben álló vallások között értelmezhető, hanem a toleranciában és kompromisszumban hívők és az elnyomók között.
Ahogyan azt megszokhattuk Follettől, évtizedeket ölel fel a történet A tűzoszlopban is. Eltérés azonban, hogy a katedrális marginális szerephez jut: vannak történések Kingsbridge-ben, de a cselekmény túlnyomó részt nem ott játszódik, ami csökkenti a Kingsbridge-közösség jelentőségét és befolyását. Most inkább szenvedő alanyként jelennek meg a lakók: láthatjuk, hogy a kontinentális háború és a számos királynő-gyilkossági kísérlet hogyan hatott ki a helyiek életére.
A tűzoszlop összességében remekre sikeredett (Ken Follettről van szó), bár egy kicsit kilóg a sorozatból. A történelmi fikciót kedvelők biztosan imádni fogják a kötetet, valamint a nyitott és „toleráns” Kingsbridge-sorozat rajongók is. Türelemmel érdemes, illetve szükséges olvasni a regényt, mert a történet nem gyors folyású, a karakterek nem könnyen megfejthetők.
