A globális felmelegedés realitása korában nagyon is releváns, aktuális Jane Harper Aszály című regénye. Máris azt lehetne gondolni, hogy egy disztópiaregénnyel állunk szemben, de nem így van, ugyanis valójában krimivel, amelyben a történet egy szárazsággal sújtott kisvárosba ágyazott.
Ez a város Kiewerra, ahol a lakók idegei pattanásig feszültek, egyrészt az időjárástól, másrészt Luke és családja halálától és annak körülményeitől – a férfi kivégezte családját, majd önmagát is. De egy másik, évekkel ezelőtti gyilkosság részleteit is homály fedi.
A tragikus eseménynek Aaron Falks szövetségi ügynök jár utána – kénytelen ezt megtennie, ugyanis Luke édesapja „kényszeríti” erre. A férfi megfenyegeti, hogy ha ellent mond, akkor napvilágot fog látni az ő és Luke titka. Egy évekkel ezelőtti gyilkosságról van szó: Ellie barátjuk megfulladt, de kiderült, hogy nem baleset történt. Luke és Aaron egymás alibii voltak – sosem kérdezték meg egymástól, hogy valóban hol voltak, mit csináltak. Aaron és édesapja elhagyták később Kiewerrát.
Aaron Falk tipikus hősalkat, s csak szimpatizálni lehet vele. Becsülendő, amit barátjáért tesz, mert közben ki kell állnia a városlakók rosszallását, továbbá a nyomozás során előjönnek jó és rossz gyerekkori emlékei. Ahogyan egyre mélyebbre ás a történtekben, úgy növekszik az emberek ellenségessége.
Az írónő nagyszerű munkát végez Kiewarra, valamint annak kétségbeesett lakóinak életre keltésében. Zárt és intenzív közösségben élnek, amelynek tagjai olyan mohón ragaszkodnak a haraghoz és érzéseikhez, hogy úgy érzik, ezek elengedése énjük széteséséhez vezetne. A szárazság megélhetési fenyegetést jelent, és a forróság mindenki idegeit felőrli. Mindezek plasztikus ábrázolásából is következik, hogy Harper nagy hangsúlyt helyez a karakterkidolgozásra, ami nem is baj, ugyanis a lélektani folyamatokat csak hitelesen érdemes ilyen részletességgel bemutatni.
Kiewarra egyébként hatásos környezet, mert keveri a nagyvárosi élet közelségét a régi, csendes farmerélettel, amelyet az aszály elpusztított. A történetvezetés nem lineáris; a visszatekintések, -emlékezések a szemtanúság érzését keltik, és mélyebb belelátást engednek az eseményekbe, segítve a megértést.
Harper üde színt visz a krimi műfajába azáltal, hogy egy – egyébként erős – rendőrségi nyomozást egy komoly időjárási viszontagságba helyezte, ráadásul Ausztráliában mint nem szokványos helyszínen. Persze ismerős lehet máshonnan a kis, zárt közösség mint történeti közeg, de a szárazság okozta emberiviselkedés-változások lélektani vonatkozást is adnak a műnek.
