Fordulatok, potenciális szerelmi szálak, robbanások, visszatérő karakterek – pár szóval így lehet jellemezni a Cotton Malone sorozat tizenegyedik részét, A tizennegyedik gyarmatot. Steve Berry ezúttal sem okozott csalódást: egy titkos társasággal, az amerikai elnöki poszt örökítésével, valamint Kanada elfoglalási tervével foglalkozik.
A nyitány jelentőségteljes, erős: Ronald Reagan elnök és II. János Pál pápa találkoznak titokban 1982-ben avégett, hogy arról beszéljenek, hogyan vessenek véget a szocializmusnak. Cotton Malone visszatér az Államokba: ezúttal a nyugalmazott férfit előző főnöke, Stephanie Nelle kéri arra, hogy utazzon Szibériába egy korábbi KGB-ügynök és -levéltáros titkos találkozásának leleplezése céljából. Stephanie és beosztottjai meg vannak győződve afelől, hogy ők ketten részt vesznek a hidegháború idejéből származó bomba aktiválásában.
Malone hamarosan öt bőröndméretű bomba keresésre indul, s mindösszesen két napja van arra, hogy megakadályozza társaival az elnök beavatására tervezett robbantást. A történet másik szála a múltba vezet: bevonódik még a szabadságharc idejéből a Cincinnati-i társaság is (mint mellékszál), és Kanada mint tizennegyedik gyarmat megszállására tett kísérlet is.
Az elejétől a végéig jól megírt regény A tizennegyedik gyarmat; Berry a tempót jól, kiegyensúlyozottan diktálja, így nem ül le a történet egy pillanatra sem. Ebben a kötetben azonban főhősök mintha háttérbe szorulnának, s a hangsúly a szovjeteken és titkos missziójukon, valamint a történelmi háttér részletes leírásán van. Ez nem feltétlenül baj, csupán szokatlan az írótól.
Steve Berry azon kevés thrillerírók közé tartozik, akik szórakoztatás közben tanítanak is. A könyv befejezésével nemcsak elégedettséget érzünk, hanem azt is, hogy valamivel okosabbak lettünk. A régi motoros Cotton Malone-fanok élvezni fogják az ismerős karakterek felbukkanását. Ez idáig tizenkét kötet jelent meg a sorozatban – valamit nagyon jól csinál az író. A titok abban rejlik, hogy mindegyik valami mást, újat ad. Kellhet-e ennél több?
