A hagyományokat folytatva az 1956. október 23-át vidéken ünnepelte a megyei önkormányzat. Sajóbábonnyal tartottak közös, ünnepi közgyűlést, amelyen dr. Nagy István, az FM parlamenti államtitkára mondott ünnepi beszédet.
A megemlékezés a város bejáratánál kialakított parkban kezdődött, ahol dr. Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, Török Dezső, a megyei közgyűlés elnöke és dr. Szilva István, Sajóbábony polgármestere avatta fel az 1956-os emlékművet, majd elhelyezték a megemlékezés virágait. Koszorúzott többek közt Riz Gábor Demeter Zoltán és dr. Varga László országgyűlési képviselők, a megyei önkormányzat nevében Török Dezső és dr. Kovács János, megyei főjegyző. A felsoroltakon túl több párt, társadalmi szervezet rótta le kegyeletét az emlékműnél.
Fotó:A frissen avatott emlékmű koszorúzása, Török Dezső (középen) Bánné dr. Gál Boglárka (jobbra), dr. Kovács János (balra)
A megemlékezők ezt követően közösen mentek át az általános iskolába, ahol a Himnusz eléneklésével kezdődött az ünnepi közgyűlés. Dr. Szilva István, mint házigazda köszöntötte a vendégeket, megköszönte a megyei önkormányzatnak, hogy közösen ünnepelhetik október 23-át. Reményét fejezte ki, hogy jó házigazdának bizonyulnak- ami a látottak alapján kijelenthető: teljesült. A polgármester az emlékműavatásra kitérve megjegyezte, hogy most már méltó körülmények közt tudnak emlékezni a forradalomra és szabadságharcra, amelyben bányonyiak is részt vettek, s ismertette – név nélkül – az egykori ítéleteket. Kiemelte, hogy 1956 közösségi élmény volt, s nagy energiák törtek a felszínre. Bár csak a mának is jutna belőle.
A köszöntőt követően Török Dezső nyitotta meg az ünnepi közgyűlést. Böjte Csaba ferences rendi szerzetest idézve emlékeztetett arra, hogy a szabadságot nem lehet megvásárolni, az álmok megvalósításáért hozott helyes döntések következtében születik meg az emberek lelkében. Ilyen frenetikus élmény lehetett 1953. október 23.-a, a felszabadulás élménye, a zsarnokság bukása.
Dr. Szilva István köszöntötte a vendégeket
„A hősöknek köszönhetően mi, fiatalabb nemzedékek már csak az elbeszélések, a történelemkönyvek alapján sejtjük, hogy milyen volt Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványának országában élni”- utalt a Rákosi diktatúra korára. A félelmet azonban sikerült legyőzni, átszakadt a lelki gát, s a pesti srácok legyőzték az ÁVH-t és a szovjet megszálló csapatokat. „Vérükkel változzák meg Magyarország szabadságát”, amely már puszta létével kihívást jelentett a szovjeteknek, s ezért ismét bevonultak, a helyi kollaboránsok pedig véres bosszút álltak a forradalmárokon. A megtorlás ellenére a szabadság lángja sokak szívében tovább égett. Összegezve: „Tartozunk annyival 1956 hőseinek és áldozatainak, hogy nem adjuk fel függetlenségünket. Ez nem pártpolitikai kérdés, hanem nemzeti ügy” – zárta beszédét a megyei közgyűlés elnöke.
Török Dezső nyitotta meg az ünnepi közgyűlést
„’56 számunkra, utódoknak a szabadságvágy jelképe”- indította ünnepi beszédét dr. Nagy István. Hatvanegy éve megerősítették, hogy a magyarság képes és akar is szembe szállni a zsarnoksággal. A történések az egész társadalmat érintették. Szabad Magyarországot, demokráciát akartak, véget vetni a cinikus hazugságcunaminak, ahol pont az ellenkezője volt az igaz, mint amit a propaganda állított. Azt askarták, hogy Magyarország a magyaroké legyen. A harcok ugyan első sorban Budapesten zajlottak, de a forradalmi eseményekből Borsod-Abaúj-Zemplén lakossága is kivette részét, változást akart. Komoly szerepe volt például a diósgyőri munkásdelegációnak abban, hogy Nagy Imre miniszterelnök a forradalom mellé állt.
Az 1914-től kezdődő baljós időket értékelve az államtitkár kiemelte: csoda, hogy maradt erejük 1956-ra. A csoda azonban megtörtént, amivel Magyarország kivívta a világ tiszteletét. A szovjetek által levert szabadságharc után pedig jött a megtorlás, amely sokkal véresebb volt, mint az 1849-es osztrák. Az 1963-as részleges amnesztiáig a magyarság minden szabadon töltött nap után fél év terrorral lakolt. 1956 Magyarország védjegyévé vált, szellemiségét meg kell őrizni – kérte dr. Nagy István.
A hagyományokat folytatva az ünnepi közgyűlés keretében kitüntetéseket adott át Török Dezső és Bánné dr. Gál Boglárka a megyei közgyűlés alelnöke. Pro Comitatu díjat vehetett át dr. Jeney András, matematikus, az MTA köztestület tagja. Alkotói díjban részesült a Kiss Kata Zenekar, amely egyedi módon ötvözi a népzenét más stílusokkal és Kovács Bertalan többszörös szenior világ- és felnőtt magyar bajnok úszó, a miskolci vízisport ikonja.
Az ünnepi műsorban közreműködött a sajóbábonyi Rezeda Népdalkör, a helyi általános iskola diákjai, valamint Sasvári Sándor Jászai Mari díjas művész.
A műsort követően Török Dezső emléklapot adott át a dr. Szilva Istvánnak megköszönve a rendezést, majd bezárta az ünnepi közgyűlést. A Szózat közös eléneklése után a közös ünnep alkalmából emléktáblát avattak az iskola falán, amelyet Török Dezső és Bánné dr. Gál Boglárka közösen leplezett le. A megemlékezést követő fogadáson dr. Nagy István mondott pohárköszöntőt. A közös élmény, közös cselekvés fontosságáról szólt, s az alkalmat megragadva megköszönte az ’56-os emlékmű állítását.
