Kazincbarcikán közismert művészházaspár, Majercsik János és felesége, Majercsikné Bierbaum Anna alkotásaiból nyílt tárlat a Gimi Galériában.
A kiállításon közel hatvan, elsősorban olajfestmény látható, melyek két fő témája a természet és a paraszti élet, de a házaspár kalandos utazásainak helyszínei is visszaköszönnek a vászonról. Emellett a szemlélődő portrét és linómetszetet is felfedezhet a képek között.
De ami mellbevágóan átlengi az egész tárlatot, az a természet imádata, és színeinek, szépségeinek élethű visszaadása. Tulajdonképpen olyan, mintha elmaszkolt fotókat látnánk, szó szerint festői szépséggel vászonra vetve.
A házaspár sokadik közös kiállítása a Szalézi Gimi Galériában látható tárlat, melyen az elmúlt tíz év alkotásaiból mutatnak egy kis ízelítőt, harmóniában és szeretetben, akárcsak a való életben.
Nagy találkozások…
A kiállítást Göndör Judit, a Borsod-Média Ügynökség vezetője nyitotta meg sajátos és rendhagyó stílusában, fókuszba helyezve a házaspárhoz kötődő mély érzéseit és szubjektív benyomásait. Mint mondta: az élet tele van nagy találkozásokkal, olyanokkal, amelyek kimondva vagy kimondatlanul, de befolyásolják, meghatározzák, vagy kiteljesítik az életünket. A Majercsik házaspár és az ő találkozása is ilyen volt néhány évvel ezelőtt, melynek alapja a tisztelet, a szeretet, a másik értékeinek, tehetségének fel- és ismerése.
Majd hozzátette: az is egy nagy találkozás volt, amikor Majercsik János első általa megnyitott kiállítását megelőzően sétált a képek között és megdöbbentő felismerést tett. Hiszen amellett, hogy a vászonra festett alkotások gyönyörűek, természetesek és emberközeliek voltak, úgy érezte, róla szólnak. Róla is szólnak.
Gyermekkora emlékei, élményeinek helyszínei köszöntek vissza a képekről. Hitetlenkedve nézte a rég elfeledett helyeket: a folyóparti zugokat, a fákat, füzeseket, a tópartot, a hegyeket, ahol harminc-negyven évvel azelőtt annyira imádott lenni.
A tiszalúci öreg füzest, ahol ezerszer járt, a vízparti fákat, melyeket annyit nézegetett, a Bodrog-part csodálatos zeg-zugait, a halásztanyákat, a Rakacai-tó szépséges vidékét és a megunhatatlan Balatont.
Ezek a képek annyira megérintették, hogy azóta is „szerelmes” a házaspár egyedi és különleges látásmódjába, alkotásaiba; melyek sok-sok szeretettel, az élet, mások, a vidék, a táj, a megörökített emberek tiszteletével és szeretetével vannak átitatva.
A megnyitón tiszta szívvel ajánlotta a fiatalság és a megjelent vendégek figyelmébe a már nyolcvanat is betöltő, BarcikArt-díjas festőművész, Majercsik János és felesége, Pannika életművének egy-egy szeletét; ami – véleménye szerint – olyan élményt, pluszt nyújt, amire a gyakran sivár, érzéketlen és értéketlen környezetünkben nagyon nagy szükség van.
Végezetül a művészek emberi és szakmai erényeinek bemutatása után a jövő generációjának üzent, mondván legyenek bátrak és elhivatottak, törekedjenek a jóra és az értékesre, s ne érjék be kevesebbel.
A Majercsik házaspár „Festői természet” című tárlata október 26-áig tekinthető meg a kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium Gimi Galériájában.
NÉVJEGY
Majercsik János Sajószentpéter szülötte, s Kazincbarcika megbecsült, BarcikArt-díjas művésze. Szakmai tanulmányait a Budapesti Képzőművészeti Szabadiskolában Horváth Géza és Bence László kezei alatt folytatta, akiket mesterének tekint. A BVK-nál, a BorsodChem elődjénél dolgozott közel negyven éven át, mint dekoratőr, de közben művészi pályáját is kiteljesítette. Ebben komoly szerepe volt a város megbecsült festő- és grafikusművészének, Mezey Istvánnak is, aki nagy szeretettel és szakmai iránymutatásával haláláig végig kísérte munkáját. Majercsik János 1955-ben szerepelt először önálló és csoportos kiállításon, s azóta itthon és külföldön megszámlálhatatlan tárlata volt. Ugyanakkor művei közintézményekben, múzeumokban és magánygyűjteményekben egyaránt felfedezhetőek. Témaválasztása és technikai repertoárja változatos, bár fókuszban mindig a természet szépsége és anyagként az olaj áll, ez amolyan védjegye a ma már nyolcvankét éves alkotónak. Felesége, Majercsikné Bierbaum Anna 1975-től hű társa Majercsik Jánosnak. Közgazdász végzettsége mellett mindig nagyon nyitott és fogékony volt a művészetekre, a természet iránti szeretetét pedig édesapjától örökölte. Ennek megfelelően ő is elsősorban a természetet, a tájat, a hegyeket, a vízpartot szereti megörökíteni, ugyanakkor épített környezetünk, például a templomok is gyakran megjelennek olajképein. Vele kapcsolatban külön érdekesség, hogy nagyon sokáig észrevétlenül szunnyadt benne a tehetség, s viszonylag későn kezdett el alkotni. Viszont a női lélek minden finomsága ott van képeiben, melyeket kiváló színharmónia jellemez.
A házaspár tagjai bár önállóan is sokszor állítanak ki, nagyon szeretik a közös tárlatokat, hiszen ilyenkor (is) egymást erősítik és egészítik ki, akárcsak az életben…
