Miért vonul el egy sikeres színésznő a fővárosból egy vidéki házba? Mit ad az alkalmazkodó élet a városi kényelemmel szemben? Videós interjú Papadimitriu Athina színésznővel.
Az energikus, lendületükből kifogyhatatlan nagyvárosi nők egyik mintaképe lehetne Papadimitriu Athina, ha állandóan pörgő jelleméhez nem a falusi nyugalmat érezné a legjobb környezetnek. A sikeres művész a kényelmes városi lét helyett, a természet adta csodákat és a vidéki életstílust választotta. Két évtizede intett búcsút Budapestnek, s költözött a festői szépségű Tahitótfaluba.
Három felnőtt lánya közül ketten már biztosan a színészi hivatást folytatják, emellett Athina pár hónapja már boldog nagymama. Reményei szerint nyelvi örökségét is átadhatja majd az új kis családtagnak.
A Sztárportré interjúban azt taglaltuk, hogy Athina erős érzelmi életével nem éppen szokványos, egy mai, „takaréklángon” élő ember számára. Erről sajátos véleménye is van: „a jó Isten a mosolyt, sírást, kiabálást azért adta, hogy méregteleníts! És mi nem csináljuk igazán. Soha nem mosolygunk, nem nevetünk, nem sírunk, se nem kiabálunk, nem törünk el egy üveget, ha az kell. Az emberből a jó és a rossz kiszakad, nem lehet azt belefojtani az emberbe”.
A könnyed, sok témát érintő beszélgetésben Athinát takarékos életmódja mellett, a gyerekekhez fűződő véleményéről is kérdeztük. Évekig szervezett nomád táborokat gyerekeknek, ezzel is az egymást tisztelő, de érzelmileg szabad közösségi életet hirdetve. Olyan alapértékeket kell szerinte a városiakba belenevelni, mint pl. egymás szeretete az egoizmus helyett, vagy pl. az, hogy a természet, a víz óriási érték. Vele is fordult már elő, hogy vízhiányba került otthon, de szerinte „amikor rájössz arra, hogy 3 liter vízben, egy lavórban milyen jól meg lehet mosakodni, és közben ég a gyertya, vagy a petróleumlámpa, tudod milyen romantikus az?”
Nem mondható, hogy nagyigényű lenne, sőt inkább alkalmazkodik a környezethez. Ezt mi városiak talán el sem tudjuk képzelni, hogy milyen nap mint nap fával fűteni, amit ha nem készen vesz az ember, akkor még be is kell szereznie. Vagy milyen az, amikor nem csomagolt élelmiszereket vesz az ember, hanem például a tejet és húst őstermelőktől szerzi, esetleg saját maga tenyészt kecskét, birkát, csirkét és termeli meg magának a napi élelmiszereket. Athina így talált harmóniára már két évtizede, hiszen azóta nem él a fővárosban.
Beszélgettünk a színházi életről is, amiről kendőzetlen őszinteséggel nyilatkozott: „vénségemre megtalált a sok munka, de nem panaszkodom, szeretem a szakmámat. A nyolcadik bemutatóm olvasópróbáján voltam épp most, pedig általában kettőt is soknak mondanak… de ha engem megtisztelnek azzal, hogy felkérnek valamire, akkor én addig megyek, amíg birok, amíg visz a szívem-lelkem!”
Visszatérve az érzelmekre, szó esett még arról is, hogy vannak akik sokszor „még jó dolgukban is” panaszkodnak, míg Athina hitvallása szerint „akkor is jól vagyok, amikor nem vagyok jól, mert nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam!”. Ezt kellene eltanulnunk tőle nem igaz?
Igazi déli vérmérsékletű, vidám beszélgetésre tessék számítani! Találkozzunk legközelebb is!
Video ajánló: https://youtu.be/SfI4GM9SlW8
Video interjú: https://youtu.be/Lv5gzsfpC1k
