Joggal merül fel a kérdés, hogy mi érdekfeszítő lehet egy történetben, amelyben egy csapat férfi megpróbál megállítani egy meteornak vélt jelenséget, amelyről aztán kiderül, hogy az űrből származó idegen létforma?
Nos, a szerzők jó munkát végeztek, mert a könyv sok-sok izgalmat tartogat az előre nem látható fordulatokkal, a szereplők váratlan halálaival és túléléseivel, valamint azzal, hogy milyen messzire képesek elmenni az idegenek az életben maradás, valamint a csapat az évszázad tudományos felfedezésének felfedése érdekében – amely lehet, hogy a legnagyobb az emberiség történelmében. Douglas Preston és Lincoln Child Jég alatt című regényükben ezt válaszolják meg.
A főszereplő, Sam McFarlane egy kudarcos ember. A tudós meteorit kőzeteket keres tanulmányozás céljából, azonban konfrontálódik az akadémikus világ tipikus kutatási módszerétől. Ehelyett beutazza a világot, hogy a csillagközi meteoritról alkotott elméletét alátámasztó bizonyítékot találjon. Nem olyan régen elvesztette hitelét a tudományos közösségben, elvesztette kutatótársát és egyben legjobb barátját, és elvált feleségétől – elmondható, hogy nem élete legjobb szakaszát éli. Ebben a helyzetben segédkezet Palmer Lloyd nyújt – ám Sam vonakodva fogadja el: a világ hetedik leggazdagabb embere megkéri őt, hogy vezesse azt a Dél-Amerikába tartó, mérnökökből és tudományos szakértőkből álló expedíciót, amelynek feladata a valaha felfedezett legnagyobb meteorit megszerzése.
Együtt kelhetünk át a szereplőkkel a Horn-fokon, miközben azon csodálkozunk, a történelemben vajon hogyan voltak megtenni az utat a nagy felfedezők. Érdekes azt is nyomon követni, hogyan oldották meg logisztikailag a meteorit elszállítását. Mindeközben pedig a háttérben ott munkálkodik egy, az életüket fenyegető cselszövő, de ez a veszély másodlagos a meteoritot övező furcsa, bizarr történésekhez képest.
A thilleríróknak általában nem erősségük a jó karakteralkotás, de a szerzőpáros ezt megcáfolja: például McFarlane jelleme gazdagodik, változik a történet során; Glinn személyisége is jól eltalált, aki briliáns kútfőjéből osztja az észt, mellőzve a magyarázatokat. Továbbá senki sem tökéletes, ami hitelessé teszi tetteiket, kimondott és kimondatlan gondolataikat.
Mindent egybe vetve a Jég alatt olvasása közben semmiképp sem unatkozunk, mert amellett, hogy a cselekmény akciódús, gyors sodrású, tele van tudományos tényekkel (amelyek egy része fikcióval vegyített) – bár ez kétségkívül a regény gyengepontja is lehet, hiszen nem mindenki kedveli ezt a műfajt. A befejezés számos elvarratlan szálat hagy, amelyek a sorozat további részeiben folytatódnak.
