Nick Cutter harmadik könyvét akár más is írhatta volna, mert a narráció és a cselekmény haladásának üteme nem a Mélységére és A falkára, legalábbis ezt a benyomást kelti, azokat a kevés pillanatokat leszámítva, amelyekben felfedezzük őt.
Mi több A szekta horror sztori, mégsem érezzük ezt, mert nem forog vagy szorul össze a gyomrunk, nem olvasunk beteg és ijesztő leírásokat. Konstatálhatjuk, hogy Cutter egy olyan könyvet írt, amely leköti az olvasót, de kilóg a műfajból.
Ha ezen a ponton a türelmét vagy érdeklődését vesztett olvasó letette a könyvet, akkor rosszul döntött. Két, egymástól csupán 15 év távolságra lévő idősíkon zajlik a történések. 1980-ban Pettyt, Micah lányát elrabolják. A krimikben és thrillerekben nem szokták tudni az okokat – ezúttal ez nincs így. Arról sem szokott általában fogalma lenni a szereplőknek, hogy mekkora veszélyre vállalkoznak – pontosabban hogy nagyobbra, mint az elsőre gondolták. Ez esetben a férfi és két társa, Ebenzeer és Minreva tisztában vannak azzal, hogy életveszélyes a küldetésük.
Másfél évtizeddel ezelőtt találkozunk hármukkal mint zsoldosokkal. Ellen megbízza őket, hogy vigyék el őt egy szektába, majd később hozzák el onnan. Ugyanis unokaöccse ott van, akit az apja vitt el oda, s a nő látni szeretné, hogy van, illetve minden rendben van-e vele. A vallási közösség egy erdőben található Új-Mexikóban, mely a zsoldosok minden képzeletét felülmúlja – negatív értelemben.
Kiemelendő Cutter kreativitása, mert bár sok hasonlóság fedezhető A szekta és fel King művei között, mégsem érezzük azt, hogy azok „származékát” olvasnánk; ez sokkal inkább a tisztelet és hódolat kifejezése. Azonban úgy tűnik, sokat akart markolni az író, mert mintha nem tudta volna eldönteni, hogy mit hozzon ki a regényből, illetve mit helyezzen a középpontba: a szektát és a vallást, a zsoldosok interakcióit, a jelen és múlt párhuzamait, az erdőben és a sziklában rejlő dolgokat. Emiatt figyelmünk időnként elkalandozhat, holott egy szorosabbra fogott és jobban fókuszált sztori ezt nem engedte volna. A kreativitás ezen is segített, mert egyes leírások és események képesek visszaterelni gondolatainkat a történetre. Ezt csorbítja azonban, hogy gyakran ugyanazok a történések, jelenetek ismétlődnek, amelyeket ráadásul nem magyaráz meg, bont ki az író.
A szekta összességében kiemelkedik az átlagos horror-regények közül, mert képes akár erőteljes érzelmeket kiváltani – például szomorúságot, könnyeket csalva a szemünkbe. Megvan benne minden, mi kell: vér, természetfeletti, fekete humor és akció. Stephen King rajongóinak (is) kötelező.
