A Kizökkent idő egy klasszikus leírása az objektív és szubjektív világ közti zavarba ejtő egyenlőtlenségnek. Az ötvenes években megírt mű Philip K. Dick negyven évvel későbbi jövőre vonatkozó intuícióit foglalja össze. A legendás Űrodisszeiához hasonlóan ezúttal is érdekes arról olvasni, hogyan látták az immár egyre távolabbi múltban a mi jelenünket, közelmúltunkat.
A történet 1959-ben játszódik; főhősünk, Ragle Gumm teljesen átlagos életet él: családjával és testvérével lakik, affért folytat a szomszédban lakó nővel, és keresztrejtvény-fejtésből keresi kenyerét, amelynek veretlen bajnoka hosszú idők óta. Azt is elmondhatja magáról, hogy szolgált a második világháborúban. Életével nem elégedett, nem boldog – van egy érzése, hogy valami nem stimmel a világával, s úgy érzi, megőrül. Egy üdítőitalos stand egyszer csak eltűnik a szeme láttára, s helyét egy nyomtatott papír veszi át. Talál egy olyan helyről származó telefonkönyvet, amely valószínűleg nem létezik. Gumm hallucinációknak véli ezeket – de hamarosan az a kellemetlen felfedezés éri, hogy ő áll az univerzum középpontjában, s nem éppen a legmegfelelőbb vagy -ideálisabb módon, ugyanis valójában 1998-at írnak.
Dick műve okos, provokáló, gondolatébresztő. Az író kedvenc témája, azaz a realitásunk természetének megkérdőjelezése, remekül kidomborodik az általa megteremtett mesterséges világban. Ragle számára világosság válik, hogy a világ olyan, amilyennek ő látja, ráébred, hogy a szavak konkrétak, míg a dolgok nem. Olyan messzire is elmegy, hogy felmerül benne, a kezdetek kezdetén a szó létezett – s ebből jött létre a világ.
Az író nem dob bele minket ebbe a feltevésbe, hanem lassanként közelíti meg, mindvégig két lábbal a realitás talaján maradva. A könyv felét a furcsa események teszik ki, miközben jelen vannak az egyszerű hétköznapi dolgok – ez a kettősség pedig feszültséget kelt. A szereplők között a tőle megszokott modoros dialógusok folynak.
Aki ismeri a munkásságát, annak esetleg feltűnhet, hogy a Kizökkent idő megírásakor még híján volt annak a rutinnak és megbízhatóságnak, amely későbbi művei során jobban jellemezte: a narratíva és a magyarázatok időnként nem annyira egyértelműek és aprólékosak, és néhány felesleges mondat is található. De ez mit se von le a regény értékéből, fontosságából és örökérvényűségéből.
