VARGA RACING TEAM – M6LOG Iseum Rallye 2017, Szombathely, 2017. május 19-21.
Lángi Attila – Csáki Richard, BMW Z4 M Coupe
Nem tartott sokáig az első versenynap, és a másodikon is akadt probléma bőven Lángi Attila BMW Z4-énél. Előbb egy fával való közelebbi találkozás tett neki keresztbe, amely balesetből a szerviz csodával határos módon pár óra alatt újra működőképes technikát varázsolt. A 10. szakaszon viszont inkább önszántukból leadták a menetlevelet, hogy ne generáljanak nagyobb bajt a kocsiban. A Varga Racing Team párosának Székesfehérvár Rallyen való indulása így is kérdésessé vált…
Lángi Attila: Igazán rövidre sikerült számunkra az első versenynap. Ahogy sokan tudhatják rólam, kisebbségi komplexusom van, megirigyeltem azokat a pilótákat, akik magasabb autóban ülnek. Szerettem volna én is kicsit magasabban ülni, élvezni a jobb kilátást, ezért felcsücsültünk a BMW-vel egy fa tetejére – bár a lomb és a faágak teljesen eltakarták előlem a kilátást…
A viccet félretéve, az egész a baleset helyszíne előtt 2 kilométerrel történt. Ott volt egy bal-jobb derékszög kombináció, ahol a balos első kerékkel hozzáértem egy nagy, kihelyezett traktorgumihoz. Ez olyan jól sikerült, hogy az rögtön be is nyomta a szelepet, és elkezdett szépen lassan leereszteni a kerekünk. Majd jött a nagyon dobálós, 6. sebességes rész, és ott már nem bírta tovább az abroncs. Próbáltam elfordulni jobbra: el is kezdtem szedni a kormányt, de semmi nem mozdult, majd belerúgtam a kuplungba, de arra sem történt semmi, így klasszikusan, fék nélkül csapódtunk bele a fába. Csak néztem, és kérdeztem a navigátoromtól, mi is történt?
Megmondom őszintén, én nem gondoltam, hogy tudunk majd szuperrallyzni. De a fiúk azt mondták, megpróbálnák összerakni az autót annyira, hogy rajthoz tudjunk állni másnap. Sikerült! Hajnali 3-ra végeztek a munkával, én pedig 5:45-kor mutattam be – nem sokat aludtam tehát aznap éjjel. Ez úttal is köszönöm Ákosnak, Bélusnak, Dodinak, Öcsinek, Rolinak és Lemezlovásznak az áldozatos munkájukat!
35 perc alvással versenyeztem másnap, körülbelül annyi kedvem volt hozzá, mint oroszlánok között egy nagy adag marhahússal szaladgálni… A körülményekhez képest viszont nem volt olyan rossz a menetelésünk, de azért a technika képességeihez mérten jóval alul teljesítettünk.
A 9. szakasznál azt mondták a beíróban, hogy nagyon rossz hangja van a kocsinak. Ezt akkor még nem hallottam, mert rajtam volt a sisak, és azt mondták, ne is vegyem le, mert elmegy minden kedvem az autózástól. A 10. gyorsra még felmentünk, ott is beértünk a beíróba, de akkor már kinyitottam a motorháztetőt, és láttam, hogy a főtengely mentén ide-oda csapkod a lenkerék, a váltókar pedig éppen szét akar esni. Ekkor mondtam azt Ricsinek, hogy adja le a menetlevelet, és menjünk haza, ne kockáztassunk nagyobb bajt.
Olyan nagy baj így szerencsére nem történt, mindenki jól van, egészséges. Gyakorlatilag a miskolci esésünknél „jobban” megsérültem, hiszen ott belilult a könyököm, de most még az sincs. Lelkileg viszont jobban megviselt a dolog, főleg az idő szűke miatt. Hiszen mindössze két hetünk van most arra, hogy renováljuk a Z4-et. Szét kell szedni, rá kell rakni egy húzató padra, visszahúzni azt a 4-5 millimétert, amit elfordult a kasztni, beletenni az új alkatrészeket, majd lakatolni, fényezni, dekorálni és a motor visszaoperálni.
Mi azonban nem ezzel foglalkozunk főállásban, tele van a beosztásunk, ezért nagyon nagy szorításban vagyunk, hogy a kocsi elkészüljön a Székesfehérvár Rallyera. De ami még ennél is nagyobb probléma, az az, hogy nem lehet kapni hozzá alkatrészeket – nemhogy használtan, de újonnan sem igazán. Jóval előre meg kell rendelni, és várni rá a BMW-től. Most még bízok a kedves ismerősök és ismeretlenek segítségében, a közösségi média erejében, de ha nem kapok gyorsan visszajelzést, akkor a gyártól kell megrendelnem az alkatrészeket. Akkor pedig necces, hogy csak jövő hétre érkeznek meg a hozzávalók, mi pedig elbukjuk időben ezt az egy hetet. De persze Szombathelyen is többen azt mondták, hogy mi biztosan nem tudunk majd odaállni a rajtba másnap, a szuperrally keretein belül… Aztán mégis sikerült. Most is ezen leszünk!
