Aki olvasta Jeff VanderMeer Déli végek trilógiáját, az ismerősnek fogja érezni legújabb regényében, a Borne-ban a hangulatot és a témát, különösen a környezeti és vállalati horrort, valamint a biológia és az emberiség metamorfózisát illetően. De jelenetről jelenetre, sorról sorra, egy sokkal tágabb ideálnak szól.
A számos filozofikus kérdések egyike az egzisztenciával kapcsolatos: Borne teszi fel magával kapcsolatban, hogy ő tulajdonképpen fegyver-e. Jogos a kétely, ha azt vesszük, hogy Borne a Vállalat néven ismert, biotechnológiával foglalkozó cég „terméke” egy a kísérletek következtében többméteresre megnőtt medve, Mord bundáján található folt, paca formájában. A főhősnő, Rachel vele köt ismertséget, s ahogyan fejlődik kapcsolatuk a történet előrehaladtával, megismerjük a lány szomorú gyerekkorát, valamint túlélésének mikéntjét abban a porig rombolt városban. Rachel hihetetlen felfedezéseket tesz Borne identitásával és képességeivel kapcsolatban, s eközben kitárul a történet: az atyai ösztönök szűnni nem akaróan veleszületettek, még azokban az időkben is, amikor a világban az individualizmus szükségszerű és napról napra a túlélésért küzdenek.
Lepusztult ökológia, furcsán foszforeszkáló bioszféra, elfeledett emlékek, az önidentitás félresiklott érzékelése, nem emberi életek, embernek használt állatok, a perifériában készülődő jelentős esemény, egy ijesztő cég, amely abba ártja magát bele, amibe nem kellene, s a misztérium és megoldások tökéletes keveréke – így, ezzel a bizarr kavalkáddal írható a Borne. A sci-fi és az apokaliptikus műfaj kollázsa, amelyet olyan intenzitással és komplexitással dolgozott össze, amelye kevés példát lehet felhozni.
Jeff VanderMeer stílusa lebilincselő, és megéri belefektetnünk azt az erőfeszítést, amelyet legújabb regénye, a Borne igényel – még ha esetleg tovább is tart a végére érni, mint amire elsőre számítanánk. A regény olvasása kihívással jár, mert megköveteli, hogy visszaugorjunk mondatokra, hogy megbizonyosodjunk azok helyes vagy helytelen értelmezéséről.
Nem találkozunk szereplők tömkelegével, ami kétségkívül előnyös, hiszen el lehet veszteni az a fonalat, s így az érdeklődést a viszonyrendszerek és jelenek-múltak labirintusában. A Borne-ban a karakterek nem egysíkúak, jellemük fejlődik, és rajtuk keresztül bontakozik ki a természet versus nevelés, az identitás, a szülőség, a gyerekkor, a túlélés és a szeretet különböző formái mint témák.
