Fábián Janka egyike a legismertebb magyar kortárs íróknak, és nem kis népszerűségnek örvendenek művei a romantikus történelmi regények között. Sikere unikális írói stílusában rejlik, továbbá abban, hogy hűen követi a történelmet, miközben a szórakoztatást is szem előtt tartja. Nincs ez másképp Az utolsó boszorkány lánya című regényénél sem, amely a 18. századi Franciaországba kalauzol el minket.
A történet 1760 és 1793 között játszódik, Bécsben és Párizsban; és a cselekmény központi eleme főhősnő, Zsófia plátói szerelme, amely az ő és családja sorsát pecsételi meg, illetve sodorja veszélybe. A lányt szép külsővel áldotta meg a sors, és ennek megfelelően számos kérő ostromolja, de egyiküknek sem adja be a derekát. Aztán az élettől ezt vissza is kapja: egy alkalommal a Habsburg királyi udvarban első látásra beleszeret a leendő II. Józsefbe, ám idővel érzelmei viszonzásra találnak – szerencsétlenségére, mint az majd később kiderül. További bonyodalom is felüti fejét: párbajra kerül majd sor egy kedves és tiszteletre méltó szerelmes, és egy erőszakos kérő között.
A regény akkora időtávot ölel fel, ami teret ad a nagyobb volumenű jellemfejlődés kidolgozására. Zsófia esetében a cselekmény két helyszínén ez megfigyelhető: Bécsben még kis fruska, míg Párizsban már egy áldozatkész, felelősségteljes nő. Ám a lány nem fogja folytatni édesanyja, Felícia „szakmáját”, ezért ő az utolsó boszorkány.
A boszorkányság mint téma izgalmasabbá, érdekesebbé teszi a történetet: a gyógyítás pedig még egy árnyalatot ad hozzá. Zsófia és Felícia jóvoltából megismerhetjük a boszorkányságnak titulált, korabeli gyógyítás tudományát, amelyet akkoriban halálbüntetéssel „jutalmaztak”. Bepillantást nyerhetünk még a Habsburg- és a francia királyi udvarba, csakúgy, mint Mária Terézia és Marie Antoinette (privát) életébe.
Az utolsó boszorkány lánya méltó Fábián Janka eddigi műveinek színvonalához. Az írónő nem fukarkodott a fordulatokkal, amelyek – a boszorkányság témájával együtt – izgalmassá teszik a regényt. Egyedi módon képes vegyíteni a fikciót a történelmi tényekkel, s nem venni észre logikai buktatókat. A romantikus történelem műfaját, na és persze a 18. századi korszakról vagy az osztrák és francia királyi udvarról szívesen olvasók nem fognak csalódni.