A sorozat Hazatérsz című tizenegyedik kötetében folytatódik Mylon Bolitar története. Egy évtizeddel ezelőtt a mindössze hatéves Rhys Baldwin-t és Patrick Moore-t elrabolták Rhys külvárosi otthonánál New Jersey-ben; a bébiszittert összekötözve találták meg.
A rendőrségnek nem sikerült felgöngyölíteni az ügyet. A tettes egy alkalommal megpróbált váltságdíjat kicsikarni a gyászoló családokból, de azóta hírét sem hallották. Később a médiafigyelem is elmúlt. A családok fájdalma nem múlt el, és sosem adták fel a reményt, hogy egyszer viszont látják a fiúkat, még úgy sem, hogy tudták, minden egyes eltelt év csökkenti ennek esélyét.
Tíz évvel később Rhys unokatestvére, Win Lockwood kap egy nyomot egy e-mail formájában, amely alapján talán legalább az egyik fiú lokációját talán be tudja azonosítani. Amikor az események kezdenek kicsúszni az irányítása alól, Win a legjobb barátjához, Myron Bolitarhoz fordul segítségért. Kettejük detektívmunkája az egyik fiú megmentésében kulminálódik, akiben mély nyomokat hagyott az elrablása óta elöltött idő. Felcsillan a remény, s amíg mindenki segíteni akar a másik fiú megkeresésében, egyre inkább úgy tűnik, fontosabb megvédeni azt, akit megtaláltak, bármennyire is fájdalmas legyen ez a másik gyászoló család számára.
A vállalkozásuk a másik fiú megtalálására egyre több és több kérdést vet fel. Tényleg az a megmentett fiú, akinek mondja magát, vagy mindenki csak az igazságot akarja elhinni? S ha nem, az mivel jár a családokra nézve? Myron és Win, barátaival és az eltűnt fiú családjával, átnézik a bizonyítékokat és megpróbálják megtalálni, mi hiányzik, milyen kapcsolatokat nem vehettek észre a hatóságok tíz évvel ezelőtt, vagy milyen információt ítéltek meg tévesen csekélynek, érdektelennek.
Harlan Coben nem engedi ki a gyeplőt a kezei közül, s feszes tempóban vezeti végig a cselekményt. Elborzasztó eseményeknek lehetünk tanúi, a gyanú nem tűnik el, így sosem sejthetjük, kiben bízhatunk meg. Emellett az érzelmekre is hangsúlyt fektet az író, ami a műfajban kifejezetten pozitívum, hiszen valóságossá és hitelessé teszi a történetet – remekül ábrázolja a különböző kapcsolatokat, s azok változásait a gyász, bűntudat, félelem hatására.
A Hazatérsz nem tör nagy babérokra, nem akar sokat markolni – s éppen ezért lett olyan jó, amilyen. Erőteljes cselekményt, karakterfejlődést ajánl, a thriller és az akció egyensúlya mellett. A megelőző részek csakúgy élvezetesek, s találkozhatunk már ismerős, régi karakterekkel, az újak feltűnése mellett.
