Kate Morton A tóparti ház című regénye azok közé tartozik, amelyekben az egyik legjelentősebb központi „karakter” egy ház – csakúgy, mint A Manderley-ház asszonya vagy az Elfújta a szél esetében; s rendre tragédia helyszínei, amelyek a jelen korban felszínre kerülnek. A tóparti ház egykor egy nagybirtokon álló kis ház volt, de jelenlegi definíció értelmében nem az. Most egy varázslatos hely, egy privát tóval és hatalmas területtel, amely nagyszerű lehetőséget nyújt alkalmas piknikekre és felfedezésre.
A tóparti ház egy két idősíkban elmesélt szerelmi történet, amely egy a 30-as években eltűnt kisfiú, Theo Edevance rejtélye köré fonódik. 1933-ban az Edevance házaspárt idillikus életet él négy gyermekével, akiket egytől egyig csodálnak: Deborah-val, Alice-szal, Clemmie-vel és a 11 hónapos Theóval. Velük lakik még a nagymama és a család egy barátja is a háztartási alkalmazottakon kívül. Aztán egy Szent Iván-éji estén mindez porba hullik Theo eltűnésével. A család mindent hátrahagyva elhagyja tóparti házukat, és Londonba költöznek. Alice híres íróvá válik, Deborah pedig egy ismert politikushoz megy feleségül. Az édesanya, Eleanor évente egyszer elmegy házukba, amelyet halála után Alice-ra hagy, aki azonban a közelébe sem megy a tragédia helyszínének.
70 évvel később Sadie Sparrow nyomozót kényszerszabadságra küldik a londoni rendőrségen. Az alkalmat kihasználva meglátogatja nagypapáját cornwalli új házában. Itt véletlenül rátalál az Edevance család birtokára. Sadie nagyapjától és a helyiektől megtudja, hogy Theo eltűnése után az Edevane család elhagyta a tóparti házukat; a fiú sosem került elő. Több se kell a fiatal nőnek, hogy lefoglalja magát, nyomozásba kezd. A nyomok elvezetik őt az egyik még ma is elő testvérhez, Alice-hez, aki nagyon híres írónővé vált. Alice hárít, nem akar beszélni a nyomozónővel, mert nem akar a múltra visszaemlékezni. Beszél egy kicsit erről nővérével, Debbel – azonban mindenkinek más a története, mindenki mást gondol a dolgokról. Végül mégis úgy dönt, hogy beszél Sadie-vel, mert már egyre közelebb kerül valamihez.
A cselekmény többrétegű, amelyet Kate Morton fokozatosan bont ki, s mindegyiknek megvannak a maga titkai, amelyek elsöprik mindazt, amelyet addig gondoltunk, tudtunk. Mindegyik szereplő, családtag másképp élte meg az eseményeket, azokról eltérő emlékeik vannak – s ezek ismeretében érthető meg igazán az ő jelenkori személyiségük. A fókusz a női karaktereken van, és a fő téma az anya és gyermeke közötti kapcsolat: Morton ezt vizsgálja Alice nagymamájánál és édesanyjánál, Constance-nál és Eleanornál. Az írónő természetesen Sadie-t sem hanyagolja el, hiszen párhuzamosan megtudhatjuk, miért küldték el ideiglenesen munkahelyéről.
A regény légköre kettős: egyrészt sötét, baljós, gótikus, másrészt melegséges és nosztalgikus; s miközben múlt és jelen között utazunk, egyre jobban realizálódik bennünk annak ártatlanságnak és a paradicsomnak elvesztése, amelyeket a tóparti ház jelentett. Az írónő hangsúlyt fektet a leírásokra és a karakterek jellemeinek kidolgozására. Belecsempészett néhány csavart is, habár a vége kicsit túlságosan véletlenszerű. Összességében mindez mit sem von le Kate Morton művének élvezeti értékéből.
